Mit éreztetek akkor, mikor úgy hatázoztatok, hogy szakítani fogtok?

"Múltkor verekedett is velem."

Ez már rég kiverte volna a biztosítékot nálam.

"Hogy én nem vagyok elég empatikus, meg már ezerszer elmondta mi baja van, de hogy én fogyatékos vagyok, s nem fogom fel."

"Én azt érzem mindent megteszek, de amikor kórházban volt, ki lettem osztva, hogy napközben miért nem voltam egész nap a kutyájával, miért kellett hazamennem a szüleimhez."

Ebből nekem az jön le, hogy téged egy ütnivaló bokszzsáknak tekint akibe bármikor kedve szerint belerúghat és nem kell tekintettel lenni.

Én nem tudnám ezt elviselni. Az önbecslésem nem engedné, hogy eltűrjem mindezt. Én szakítanék vele és a fejére borítom azt is, hogy miért és kérdőre is vonnák, hogy ő mit érezne az én helyemben.

"Mostanában nem vettétek észre, hogy a 25 éves nőkkel van a legnagyobb baj? Ezek a nők (25 évesek) MinDig csak a bajt generálják.. borzasztó!!"

Kedves hatos! A kérdést eredetileg a Homoszexualitás kategóriába lett feltéve, de valaki úgy gondolta, hogy nem ott van a helye ezért mostanra áthelyeztették a moderátorokkal ide és sajnos nem tűnik fel a fogalmazásból, hogy itt két férfiről van szó. Nőkre nem kell itt gondolni.

Kedves hetes!

Köszönöm! Akkor bocsánat!:)

Általában egyfajta gyászt érzel, mert valaki ki fog esni az életedből. Ott van emellett a félelem a változástól, illetve a bizonytalanság, hogy vajon helyesen döntöttél-e.

Én is átmentem ezeken, sajnos tudom.

Én az utolsó banális vitánknál (ő kiabált velem, én igyekeztem lenyugtatni - az is nagy faktor volt, hogy nem először fordult elő ilyen) sírva aludtam el, és ott tettem magamnak ígéretet: "Ha egy kicsit is szeretem magam, nem hagyom, hogy így bánjanak velem"

Utólag is látom, hogy jó döntés volt, jól érzem magam.

De.

Így is volt olyan álmom, hogy együtt voltunk, minden heppi volt, és ez kicsit meg is ingatott. De eszembe jutott az ígéretem, abba tudtam kapaszkodni.