A nők kicsit olyanok, mint a gyerekek? Olyan érzés, hogy folyamatosan valamit vár, mintha a rám támaszkodna a léte.

Mondok egy friss példát, pl kérdezi most mikor megyek át. Mondom, hogy lassan indulok, de még be kell ugranom valahova. És akkor érezni rajta, hogy már valami baj van a téridőben, mert ő azt gondolta gondolom, hogy korábban odaérek, mert reggel megoldom azt a plusz dolgot. És akkor ott ez az érzés, hogy neki valami baja van, amit meg kell támasztanom, ez olyan, mint valami súly a vállamon. Ha egy barátommal lenne az ő mondaná, hogy OK és valamit csinál addig és nincs ez a negatív rezgés a térben. Tényleg olyan érzés, mint egy gyereknél, akinek legörbül a szája, mert nem étcsokis rudit kap és nem tejcsokist. És ha ilyet csinál rendszeresen, akkor így ott van az emberben, hogy vigyázni kell, mert hiszti lehet.