Mindenhez motiválatlan a párom, folyamatosan “szenved”, panaszkodik…Megértőbbnek kéne lennem?

4 hónapja vagyunk együtt és egyre jobban kiütközik, hogy mennyire panaszkodós. Folyamatosan fáradt, ha nála vagyok, csak fetrengünk egész nap és hatalmas szenvedés és panaszok között tudunk csak kimozdulni pl.: boltba. De oda is véletlenül sem sétálunk, csak kocsi, mert ő biztos nem sétálgat. Ha valami programra megyünk azt is másfél óra alatt megunja és inkább menne haza folytatni a semmittevést. A munkájáról is 0-24 panaszkodik,

(Bolti eladó), hogy mi a f*szert zabálnak ennyit az emberek, meg miért jönnek ennyien, meg azon szenved hangosan hogy 8-ra be kell érnie. Mindig mondja, hogy neki milyen szörnyen fárasztó a munkája, el sem tudom képzelni. (Segédápoló vagyok, és elég gyakran ügyelek is éjjel.) Ha sokan vannak az utakon az a baj, mert miért nem maradnak otthon az emberek, ha kevesen akkor meg az a baj. Próbálok egy kis életet lehelni belé, átadni az energiámat, hogy legalább csak egy kicsit nagyobb lelkesedéssel fözzük meg az ebédünket, vagy egy kicsit lelkesebben fetrengjünk, ne úgy mint aki az egész világra haragszik és egy 80 éves öregember. Én orvosnak tanulok (csak csúsztam egy évet, így most a kevesebb óra mellett tudok dolgozni is.) Tele vagyok ötletekkel, ambiciókkal, neki meg semmi elképzelése nincs, ami meg van neki, azért egy lépést sem tesz. Egy kb semmire sem hasznosítható szakon vergődik 4 éve. Próbáltma vele tanulni is, de semmi kitartása, 10 perc után már telefonozott mindig, ameddig én napokat végigtanultam. Amúgy anno gimi elején jogász akart lenni, csak rájött, hogy sokat kell tanulni, ezért lemondott róla.