Mindenhez motiválatlan a párom, folyamatosan “szenved”, panaszkodik…Megértőbbnek kéne lennem?

Sajnos én is ilyen vagyok valamelyest és ez engem is bosszant.. szerintem legbelül a barátod is szenved emiatt. Az a baj ezzel, hogy bármennyire is próbálnánk nem ilyenek lenni, egyszerűen nem tudjuk, hogyan változzunk meg. Hidd el ha csettintésre lehetne boldog embernek lenni, akkor azok lennénk mert nyilván emiatt nem csak a barátod környezete - köztük te is -, hanem maga a barátod is szenved. Jó kérdés, hogy ebből hogyan lehet kijönni...

Ha valakinek van erre valami tanácsa, akkor szívesen fogadom.

#13

Meg kell próbálni a dolgok jó oldalát nézni és nem a rosszat. Elfogadni,hogy most rosszabb idoszakod van,de lesz majd jobb is. Viszont neked is tenned kell érte. És mint említettem, önismeret kell hozzá. Csak van valami,amiben oromodet leled. Csinálj olyan dolgokat,amikor feltöltenek, és/vagy sikerelmenyeket adnak. A 4 fal között nem fog a boldogság megtalálni. Engem például ami nagyon feltölt,az a természet és a sport. Kimenni a természetbe még csak pénzbe sem kerül,max ha messzebb utazol,akkor egy Volán jegy+ viszel magaddal egy szendvicset.

De ez csak én vagyok. Valaki a festesben éli ki magát,valaki spirituálisabb és meditál,meg ilyesmi. Valaki meg jó könyveket olvas. Valaki fotózni szeret. Valaki a kutyájával jár különböző sportokra és versenyekre és a vele töltött training idő és az elért sikerek meg a közösség,akit megismer,az tölt fel. Valaki főzni szeret,valaki sütni, különböző receptekkel kísérletezik. Annyi még annyi minden van. Én tényleg sajnállak titeket valahol,de egyszerűen nem hiszem el,hogy nincsen annyi bennetek,hogy elgondolkodjatok és megtaláljátok azt,ami számotokra örömöt okozhatna.

És nem a levegőbe beszélek,mert nekem is volt borzasztó idoszakom,évekig tartott. És engem sem vigasztalt,hogy mások ott állnak mellettem és támogatni akarnak,mert nem segített a kínomon. Sok rosszat és tragédiát éltem át akkoriban és nagyon nehéz volt kimászni belőle. Az akkori kényszer munkámat sem szerettem és covid időszak is volt éppen. Túl sok rossz változás ért egyszerre. De elkezdtem magamra koncentrálni,minden szomorúságomat és duhomet beleolni a mozgásba, + annyi időt töltöttem a természetben,amennyit csak tudtam. Aztán rájöttem,hogy lehetne még rosszabb is,szóval inkább értékelem és szeretem az életemet úgy,ahogy van.

Azóta eltelt pár év,újra álmaim munkáját tudom végezni,az edzésben jó eredményeket értem el,az anyagi helyzetem felfelé szárnyal,el tudtam költözni olyan helyre és olyan lakásba,ahová szerettem volna. Az idei évre sok utazást terveztem el tavaly,amire tavaly spóroltam és rengeteget dolgoztam érte. De április óta minden hónapban el tudtam jutni olyan helyekre,amik évek óta a bakancslistámon voltak. Meg tudtam csinálni végre a jogait és remélhetőleg hamarosan az autómat is meg tudom venni. Ezek nekem mind mind akkora örömet és buszkesedet adnak,hogy elmondhatatlan. Hogy néhány éve még hol voltam,és azóta mennyi mindent elértem, egyedül,mert tettem érte. Persze nem hatalmas dolgok ezek,mert nem milliós utazásokról van szó és 20 milliós autóról,de nekem nem is ez a lényeg. Hanem a rengeteg élmény,amikkel idén is gazdagodtam és még gazdagodni fogok.