A nők kicsit olyanok, mint a gyerekek? Olyan érzés, hogy folyamatosan valamit vár, mintha a rám támaszkodna a léte.

A férfiak olyanok mint a gyerekek? Úgy érzem mindig valamit várnak (tiszta ruha/lakás, élet az asztalon.

Kb ennyi értelme van a kérdésnek.

Egy férfi legyen kicsit erősebb, mint a nő, de ha a férfi rossz passzban van, akkor a nő is legyen ott.

" és a házimunka is 50-50 meg a gyerek és "

Igen Mucuka, mivel a nő is dolgozik. AKi tesped a fotelban mg a nője a napi 8 óra munka után otthon is dolgozik, az egy tehetetlen gyerek, akir eigennehéz felnézni.

"Sokan vagyunk akik tényleg szeretnénk felnézni a férfira, szeretnénk ha férfi lenne akit érdemes követni, lehet rá számítani és támaszkodni, aki mellett lehet nőnek lenni."

Én is szeretnék felnézni a férfira, de azt akarom, hogy ő is felnézzen rám. Mellette akarok menni, nem mögötte. Szeretnék rá támaszkodni, de nem a támaszkodást tartom a nőiességnek. Én ugyanúgy az ő támasza vagyok, és nem csak abban, hogy megrágom a kajáját."

"Persze nem mindenki ilyen, de ezek olyan "alap" dolgok nekem. A férfi vezet a nő követi."

Ha valaki vezet, a másik meg követ, az egy alá-fölé rendelt viszony, mint egy szülő-gyerek, nem párkapcsolat.

Lehet csak nekem van ilyen érzésem, de nem az van, hogy nem érted, hogy működik egy kapcsolat?

A barátság esetében kèt szuverén lèny együtt tölt egy kis időt, de mindenkinek külön pénzügyei, külön lakhatása, egymástól teljesen független élete van. Mit változtat egy barátod életén, ha te az összes ingó és ingatlan vagyonod eljátszod pókeren? Semmit.

Ellenben, ha ugyanezt egy párkapcsolatban teszed, az kihat a másik félre is. Ha külön éltek kevésbé (de így is sokkal jobban, mint egy barát esetében), ha együtt éltek akkor meg közvetlenül és erőteljesen kihat rá.

Szerintem is két egész ember kell, hogy részt vegyen egy kapcsolatban, de egy idő után természetes, hogy figyelembe vesszük a másikat is, mert a döntéseink mindkét félre hatnak és az se fura, ha a másik nehezményezi, ha olyan döntést hozol, ami nehezíti a közös életet. Az is természetes szerintem, hogy egy hosszabb kapcsolatban valamilyen szinten egymásra hagyatkozunk. Enélkül hogy lehetne családdá válni?

Hogy érted? Miben támaszkodik rád? Vagy mit vár el?

Mitől nem önálló? Nincs munkája?