Van értelme még küzdeni, ha sok mindenben nem passzolunk?

Nagyon sok mindenben különbözünk a barátnőmmel. Megpróbálok pár dolgot említeni, majd a legfontosabbak: Nem valami művelt, nem buta, de sok dologban butuska. Nagyon ritkán jár hozzám, havi 1x, szinte mindig én megyek. Napi 1 sör, hétvégén több is legurul nála. Nem ismeri még a baráti köröm, viszont én az övét már igen, többször is. Mostanában hazudott pár kisebb dologról is, hogy miért nem ér rá, közben ráért. Neki nincsenek nagy céljai, változási igényei önmagával szemben. Sajnos sokszor olyan, mint amikor tini volt. Persze, én sem vagyok tökéletes, de ezekben nagyon különbözünk, és én igyekszem ezen a téren.

Főbb problémák: nagyon ritkán van szex, havi 1-2 alkalommal, de akkor sem sikerült mindig, mert olyan, mint egy deszka az ágyban. Semmit nem csinál. Én erre nem tudok felizgulni, hiába tetszik külsőleg, nekem kell az érintés. Exeknél ilyen gondom nem volt, és ők tettek is azért, hogy jól érezzem magam. Nála pedig minden szex abból állt, hogy a fickónak állt és már ment is be. Nekem szinte mindig volt előjáték, volt persze kivétel, hogy csak ment magától, de az persze nem sokszor. Már odajutottam, hogy azt hiszem, hogy impotens vagyok, de ha magamnak csinálom, akkor nincs gond, sőt, már mindenféle dolgot kipróbálok, csak azért, hogy kedvezzek neki: potencianövelő, természetes dolgok, amik növelik a libidót, a szexállóképességet, stb. Valamint én sokkal bújósabb, cukizósabb vagyok. Ő szerinte túl sok vagyok neki, és nyálas. Nekem ez nagyon beütött, de valahogy mégis szeretném, hogy működjön. Persze, ez most sok rossznak tűnik, de nagyon sok jó is van a kapcsolatunkban, ezért is szeretném megoldani. Hogy látjátok? Van ennek értelme vagy tényleg nagy palimadár vagyok?

Én vagyok a férfi. Két év van köztünk.