Van értelme még küzdeni, ha sok mindenben nem passzolunk?

Ezek közözz vannak olyan dolgok, amik szerintem teljesen irrelevánsak, vagy teljes mértékben tolerálhatóak, de azért vannak olyasmik is, amik önmagukban is felvetik a kérdést, hogy érdemes-e folytatni?

"Nem valami művelt, nem buta, de sok dologban butuska."

Én azt mondom, hogy ha ez nem okoz komolyabb dolgokban konfliktust, akkor ez nem kell, hogy probléma legyen. Van persze olyan, amikor ez komoly konfliktusforrás, de alapjában véve nem gondolom, hogy önmagában ez probléma kell, hogy legyen.

"Nagyon ritkán jár hozzám, havi 1x, szinte mindig én megyek."

Ezt nektek kell tudni és érezni, hogy ez zavaró-e. Engem például az ilyesmi egyáltalán nem zavar, de minden ember más és más.

"Napi 1 sör, hétvégén több is legurul nála."

Ez mondjuk nálam már intő jel lenne. Nem vagyok antialkoholista, az én barátnőm is néha szokott alkoholos italokat inni (kb. havonta 1-2 alkalommal), néha még én is, de a napi szintű alkoholizálást nem preferálom. Jóó, napi egy sör még oké. De főleg, hogy hajlamos többet is inni, én azért csöppet aggódnék.

"Nem ismeri még a baráti köröm, viszont én az övét már igen, többször is."

Ebben viszont én nem látok problémát. Én azt mondom, hogy egy párkapcsoalt kettőnkről szól. Nem mindenkinek van igénye arra, hogy számára igazából tök idegen embereket ismerjen. És én úgy vagyok vele, hogy attól, mert valaki az én barátom, attól még a barátnőmnek nem kell haverkodnia vele.

"Mostanában hazudott pár kisebb dologról is, hogy miért nem ér rá, közben ráért."

Ez szintén intő jel. Nem mondom, hogy azonnali szakítóok, van, hogy az ember egyszerűen csak cikinek érez valamit elmondani, vagy tart a másik reakciójától, de ilyenkor mindenképp érdemes átbeszélni a dolgokat. Ha viszont azt látom, hogy nem megy az őszinteség, sőt, az már sárba tiporja a tiszteletet és megbecsülést, akkor nem látom értelmét a folytatásnak.

"Neki nincsenek nagy céljai, változási igényei önmagával szemben."

Én meg azoktól tudok agyhúgykövet kapni, akik már ideológiai szintre emelik a változás-mantrát. De nem vagyunk egyformák. Viszont amikor összejössz valakivel, akkor elfogadod a személyiségét, és ezzel együtt a jövőképét is.

"nagyon ritkán van szex"

Hát igen, amikor két embernek szexuálisan másak az igényei, az komoly probléma. A kérdés, hogy ezt meg lehet-e oldani akár konszenzusos, akár kompromisszumos megoldással? Mert ha nem, akkor sok mindent nem lehet tenni.

"akkor sem sikerült mindig, mert olyan, mint egy deszka az ágyban"

Ez pedig tipikusan olyan dolog, hogy én meg imádom, amikor a szerelmem csak ellazítja magát, és élvezi, ahogy a csúcsra juttatom.

De kinek hogy. Én azért kicsit furának tartom, hogy neked nem áll a léced már attól, hogy a szerelmed szexi teste ott van előtted... de egyébként érdemi (és kölcsönös) kommunikációval nagyon sok mindent meg lehet oldani.

"Ő szerinte túl sok vagyok neki, és nyálas."

Van, aki ezt szereti, van, aki azt. Én például imádok "cukiskodni" a szerelmemmel, nem is érezném jól magam, ha nem fejezhetném ki az érzéseimet.

De ez nem mindenkinek jön be, és ezt el kell fogadni.

Én csak azt nem értem, hogy ha ennyire nem passzoltok össze, akkor minek erőltetitek? Nem kell mindenben egyezni, de passzolni kell egymáshoz, értékrendben és elképzelésekben nem jó, ha túl nagy a különbség, és tisztelni, illetve megbecsülni kell egymást. Ti meg egymás tökéletes ellentétei vagytok. Oda-vissza lenézitek egymás dolgait, hozzáállását, alapvető dolgokban is eltértek, tök más a személyiségetek, vágyaitok, igényeitek. Itt nincs is értelme kompromisszumokat keresni, mert nem csak egy-két dologról van szó.