Megmenthető szerintetek ilyen helyzetben egy kapcsolat, vagy végleg elvágtam magam nála?

"Aha...De ha férfi lenne utolsó köcsögnek el lenne hordva."

Mert a férfi akkorát üt, hogy belehalsz, baszod.

Akármennyire is nem fogják fel egyesek, akkor is teljesen mindegy, hogy férfiról vagy nőről van szó.

Ha férfi tenné ugyanezt, akkor a válaszolók összezárnának, hogy bántalmazó, teljesen idegbeteg, agresszív, sőt, esetleg még nárcisztikus is.

Biztosra mondanák, hogy elő fog fordulni legközelebb is, sőt, el fog jutni oda a helyzet, hogy nagyobbat üt, és azt is, hogy gyereket is képes lenne megütni, veszélyeztetni.

Azonnali szakítást javasolnak.

És igen, ezek mindegyike jogos az esetek többségében.

De ugyanolyan jogos egy nő esetében is, bármennyire is nem akarják egyesek felfogni a dolgot.

Ha azt nézzük, hogy valaki a saját PÁRJA ellen fizikai agressziót eszközöl, akkor rohadtul nem (csak) az a lényeg, hogy van-e akkora fizikai ereje, hogy elterül a földön egyből egy közepes pofonjától vagy nem. A párodra kezet emelni egészen más szempontokból is aggályos, súlyos tiszteletlenség, határátlépés, és a szeretet teljes megcsúfolása, és ezek az ütés erősségétől függetlenül is fennállnak.

Ráadásul itt még a "magyarázat", indok is olyan, amivel épeszű ember minimálisan se képes empatizálni, konkrétan semmi nem történt, amiért bármilyen univerzumban fizikai agressziót érdemelne a párja.

Nincs egy halvány fingnyi mentsége sem.

Egy bántalmazó agresszor, semmi több, nincs apelláta, nincs "de".

A fizikai agresszióra nincs mentség.

Megértem, hogy le vagy stresszelve és olyan, mintha a világ ellened lenne, de az ebből fakadó rossz érzéseket nem a másikon kéne levezetni, főleg nem ilyen formában. Persze, neki is látnia kellett volna, hogy rosszkor jön ezzel és nem kellett volna nyaggatnia, de te vagy az, aki nagyon durván átlépte a határt.

Szakítsatok, te pedig menj el egy pszichológushoz és fontold meg a munkaváltás.

N