Megmenthető szerintetek ilyen helyzetben egy kapcsolat, vagy végleg elvágtam magam nála?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Olvasd el a válaszokat.

Két olyan dolog van, amin érdemes elgondolkozni.

1. Te döntöd el, hogy mire hagysz időt, és mire nem.

Nyilván vannak korlátok, de ha normális magánéletet akarsz, akkor ne dolgozz 15 órát. Egyébként sem egészséges, de úgy, hogy mellette még élni is akarsz, nem tartható. És nincs olyan, hogy ennyit "kell" dolgozni. Akkor meg kell mondani a főnöknek, hogy bocsi, de én napi 8 (heti 40) órára szerződtem, és oké, egyszer-egyszer belefér egy-egy túlóra, de az, hogy a normálisnak majdnem a kétszeresét dolgozd, az nem.

2. Meg kell tanulni elkülöníteni a munkát és a magánéletet. Nyilván persze mindkettő kihatással van az ember hangulatára, de amennyire csak lehet, ezt a kettőt szét kell választani egymástól. Még ha olyan munkakörben is dolgozol, akkor is kell határokat szabni. Ha te 14 órát dolgoztál, mondjuk ha reggel 7-től számoljuk, akkor este 9-10 körül lehetett az az ominózus hívás. Az ilyeneket nem kell felvenni. Hívjon az ügyfél emberi időben, vagy írjon emailt. Nyilván nem kell mindent túl mereven kezelni, de miután végzel a munkával, és hazaérsz, akkor ne a munka legyen továbbra is a fő elfoglaltság. Amit csinálsz, az egyszerűen ellehetetleníti a normális magánéletet.

Igen, értem én, hogy jó a többlet pénz, de nem érdemes mindent beáldozni érte.

+1: Ez egészségtelen.

Láttam én munka miatt tönkremenni embereket. És nem, nem csak átvitt értelemben, hanem egyikük rokkant, másikukat tavaly temettük. Amikor beüt a baj, akkor nem fog ám a főnököd melléd állni, hogy támogasson. Sem a testi, sem a lelki egészséget nem tudja tolni az a többlet pénz, amit keresel, és az így elszúrt időt sem fogja már semmi visszahozni. Csak az a baj, hogy ezt a legtöbben már csak akkor látják be, amikor késő...

És legyünk őszinték: pasid is egy bunkó, amiért egy dupla munkanap végén még munkával traktál.