Férjem 2 éve lebénult, már előtte is el voltunk hidegülve,de most mindennél rosszabb a helyzet?

Szóval én akkor terveztem a válást, gyűjtögettem mert ha én lépek le kisemmiztek volna..(férjem anyja apja) aztán bumm motorbaleset és lebénult 1 év azzal telt hogy emésztettük a helyzetet, gyerekek egész jól viselték, próbált mindenki segíteni, de most olyan a helyzet hogy úgy érzem én csak egy szolga vagyok, mindent egyedül kell megoldanom. Nem beszélhetek senkivel mert az a vége hogy én érzéketlen és önző ember vagyok. 45 évesek vagyunk. Túl fiatal az egész életen át ne legyen szex, olyan lett q férjem mint egy 80 éves, én persze sokkal szerencsésebb vagyok tudom mert tudok járni. A hálószobából kórterem lett, én egy kis ágyon alszok egy kis szobában ami inkább szekrényekből áll.(lomos szoba)tudom nem lenne szabad magam sajnálnom,és mindig a gyerekekre gondolok, de annyira egyedül vagyok,nincs csók, érintés, előtte se volt ezért is akartam elválni, de most nem hagyhatom itt, a gyerekek elfordulnának tőlem (kamaszok 13 és 17). Úgy érzem néha nincs semmi remény egy boldog életre..