Feloldhatatlan ellentét?

A párommal összevesztünk, ami sajnos nem újkeletű dolog. Kb. 2-3 havonta ismétlődik, és általában valami jelentéktelen apróság miatt. Ő dühbe gurul, és azt hajtogatja, hogy én vagyok a hibás, és bocsánatot kellene kérnem. Amikor próbálok beszélni, gyakran félbeszakít, így nem tudom végigmondani, amit szeretnék. Aztán általában úgy oldjuk meg, hogy mindketten elmegyünk külön aludni.

Most is így történt és azota sertodotten nem keres. Neki ez nem ujdonsag, mert anyja is ezt szokta vele csinalni, hogy hetekig nem keresi vagy nem szolnak hozza, ha bajuk van vele.

Ő idősebb nálam és nem szeretem ezt a gyerekes viselkedést egy férfitól. Nem tudom, mi legyen a továbbiakban, de nem szívesen keresem a társaságát. A veszekedésünk maga is nevetséges volt: kérdeztem tőle, mit értett a szavai alatt, 2x rákérdeztem mire ő agresszívan reagált, amire már én is dühösen válaszoltam.

Összességében vicc kategóriába tartozik az egész konfliktus. Azt érzem, hogy egy férfitól a sértődöttség és a duzzogás ilyen formája számomra elfogadhatatlan.

Kérlek, meséljetek nekem, nektek is voltak hasonló tapasztalataitok? Mennyire normális ez a viselkedés egy párkapcsolatban?

Szégyellem, hogy ilyen helyzetekben kell részt vennem, mert számomra méltatlan, hogy ilyen apróság miatt veszekedjünk. Nem vagyok egy veszekedős típus egyébként.