Ilyenkor érdemes engedni a társ kérésének, vagy az már papucs dolog volna?

Kontrollmánia. 😆 Sok volt az pszichológiakönyv.

Kontrollmánia, hogy megkérlek, ne csinálj valamit, ami neked mindegy, nekem rosszul esik.

Oké.

Nekem meg az nem játszik, hogy valakinek a lájkolgatás fontosabb, mint a párja, de ezek szerint kisebbségben vagyok ezzel, mert társadalmi probléma az elmagányosodás, szóval sokaknak fontosabb a lájkolgatás.

Régen ezt úgy fogalmazták meg: "Hűséget fogadtam, de vakságot nem."

Az ilyen féltékenykedések mögött mindig kóros önbizalomhiány lapul meg.

"Kontrollmánia, hogy megkérlek, ne csinálj valamit, ami neked mindegy, nekem rosszul esik."

Az a probléma, hogy ezzel bármeddig el lehet merészkedni.

Aztán a vége az, hogy már nem veszed észre magad, hogy egy hisztérika vagy csak, aki folyamatosan a kis nebántsvirág, de fontosnak hitt "érzelmeivel" képes jönni, és már megrettentő varázsmondatnak számít, hogy "brühühühü ROSSZUL ESIK".

Könnyen el lehet jutni oda, hogy bármit kikövetel így az ember, ha a másik fél elég naiv.

Egy önazonos, észnél lévő ember semmi empátiát nem fog érezni a picsogásotokra, hogy nektek rosszul esik, hogy követ egy ÉNEKEST, és koncertfelvételre nyom egy lájkot. Szenvedj akkor, sírj. :D

Más lenne a helyzet, ha egy notóriusan spermaagyú fasziról lenne szó, aki tucatjával követ modelleket, vagy napi 50x valagukat mutogató fitness influenszereket, vagy ami még rosszabb: folyamatosan a nőiesrőseinek a bikinis vagy szexin öltözött képeit lájkolgatja.

Ilyen esetekben még érthető is lenne az ellenérzés. De abban az esetben, hogy követ egy általa kedvelt énekest, és a koncertre nyom lájkot, röhejes.

"Kontrollmánia, hogy megkérlek, ne csinálj valamit, ami neked mindegy, nekem rosszul esik."

Nekem meg az esik rosszul, hogy te és az olyanok, mint a kérdező csaja kivetítik másokra a kisebbrendűségi komplexusukat ahelyett, hogy dolgoznának az önképükön.

Nehogy már másoknak kelljen lábujjhegyen járkálnia körülöttetek, mert nem akartok rendet tenni a saját fejetekben!

És fenntartom, semmivel se lenne különb, hogyha egy férfi hisztizne azért, hogy a barátnője ne vegyen fel miniszoknyát meg magassarkút, mert neki rosszul esik. Erre a felállásra már értelmesebbeknél megszólal a vörös villogó a fejében. Itt miért nem tud?

Ezért kontrollmánia. Mert meg akarod mondani egy másik, autonóm, felnőtt embernek, hogy mit csináljon, ha pedig nem történik meg, akkor átmész érzelmi zsarolóba.

Egy kapcsolat MINDKÉT emberről szól.

Miért kéne, hogy a párod fontosabb legyen saját magadnál? Egyenlő felek vagytok, nem egy hatalmi figura és egy alárendelt. Ha te alárendelt akarsz lenni, egészségedre, de ne csináljunk úgy, mintha ez lenne az egészséges. Vagy, mintha érzelmi bántalmazásban f.szább lenne élni, mint egyedül.

De többnyire azok fújják ezt a követ, akik egy zsarnok apa és egy mosogatórongy anya vagy egy házi sárkány és egy papucs házasságát látva szocializálódtak.

És hiába hajtogatod ugyanazt, itt nem úgy fest a képlet, hogy "jaj, a likeolgatás fontosabb, mint a párod".

Hanem, hogy jogom van ahhoz, hogy szabadon, mások általi korlátozás nélkül megtegyek valamit, akkor is, hogyha nem létszükségletem az a valami, és akkor is, ha nem biztos, hogy amúgy úgy döntetnék, hogy megteszem.

De a döntés az enyém. Nem a páromé. Nem az apámé. Nem az anyámé. Nem a Mari nénié a szomszédból. És nem valamilyen erőszakszervezeté vagy a közvéleményé.

Nem akarok búvárkodni soha. De el mehet a p.csába, aki azt mondaná, csak akkor lehetek vele, ha nem búvárkodok soha.

Ha ezt nem látod, egyszerűen birka vagy.

"A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy."

"kiakadt hogy ne lájkolgassak olyan képeket, ahol csak egy kis szigszalag takarja egy nő melleit, meg hogy biztos rá vagyok gerjedve."

Ez nem kérés volt, hanem kritika, vádolás és féltékenység.