Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Bánt a barátnőm azért, mert...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Bánt a barátnőm azért, mert egyedül döntöttem, hogy leállok a gyógyszereimmel. Kinek van igaza?

Figyelt kérdés

Borderline zavarral diagnosztizáltak ennek már 10 éve, én vagyok a férfi. Egyszer már szedtem gyógyszert 7 éve, de úgy éreztem, hogy a mellékhatások tönkrevágják az életem még jobban. 3 éve elkezdtem terápiára járni, ami nagyon sokat segített, de nem vagyok tökéletes még mindig. 2 éve jöttem össze a jelenlegi barátnőmmel. Ő tud a diagnózisomról. Mindig tartott tőlem valamennyire emiatt, de igyekeztem bizonyítani, hogy megérdemlem a bizalmát, és nem vagyok kevesebb, mint mások, ha nem mondtam volna el a diagnózisom, akkor esélyes, hogy nem is vett volna észre semmit rajtam. Meg is kértem a kezét idén. Nagyjából 2 hónapja volt egy beszélgetésünk, amikor is közölte, hogy ő 1-2 éven belül babát szeretne vállalni, és emiatt nagyon szeretné, ha szednék antidepresszánst, mivel még mindig vannak szorongásaim, amelyekkel lehet, hogy így gyerek nélkül meg lehet küzdeni és lehet tolerálni, de ha ott lesz a pici baba, akkor ő kicsi esélyt sem akar adni a kilengésre, nem akarja a véletlenre bízni, hogy lesz-e mélypontom, mert hiába nem volt régóta, én sose leszek teljesen egészséges, és a gyerekvállalást nem lehet lazán venni, a lehető legjobban kontrollált állapotban szabad csak belemenni, pláne ilyen komoly mentális betegséggel. Ő nőként nem fogja kockáztatni, hogy én kikészülök, lelépek, romlanak a szorongásaim, elpattanok, meg ilyenek, mert akkor ő marad egyedül a gyerekkel és az ő élete megy tönkre, az enyém meg már amúgy is olyan, amilyen, mert gyerekkoromban elcsesztek már.

Ezekkel a jól irányzott sértésekkel engem valamennyire meg tudott győzni, rengeteget beszélt nekem a nők helyzetéről és nehézségeitől, és azzal átütött az amúgy sem magas önbizalmamon, hogy engem állított be, mint lehetséges veszélyt, aki miatt megnyomorodik egy nő és egy gyerek élete.

Elmentem pszichiáterhez (ahol már 7 éve nem voltam), kb. 3 percig voltam bent nála, és már írt is fel nekem Scippát és Frontint.

El is kezdtem szedni, vártam is, hogy beálljanak rendesen az adagok, nem a kezdeti 2 hétben tettem le. A mellékhatások megint elviselhetetlenek voltak számomra, és eljött a pont, hogy úgy érzem, tönkremennék, ha folytatnám ezeket, és nem is érzem helyesnek, hogy teljesne élhető állapotomban ilyeneket szedek, ezért letettem saját döntésemből, és a barátnőmnek a véleményéből már nem kértem.

Tegnapelőtt kiderült a dolog, és persze óriási veszekedés lett belőle, még pofont is kaptam tőle, és az volt a hatalmas érv, hogy nagyon szükségesnek láthatta a pszichiáter a gyógyszert, ha pár perc után egyértelmű volt, hogy felírja, ez azt jelenti, hogy okvetlenül szednem kell. A pofont hirtelen felindulásból adta, mert felelőtlen vagyok és hozzá is tiszteletlen, engedetlen, mert nem beszéltem meg vele, és így mégis hogyan akarok házasságot, családot, megbízhatatlan vagyok.

Engem ilyen szavakkal és agresszióval is könnyen meg lehet törni, és el lehet érni, hogy hibáztassam magam, de a vészcsengő megszólalt még így is bennem, hogy nagyon nem stimmel itt valami és talán nem ezt érdemlem.

Emiatt tegnap oda jutottam, hogy szeretném inkább felbontani az eljegyzést, és külön menni. Erre még nagyon balhé lett, hogy ez is azt bizonyítja, hogy nem tudok kötődni, nem lehet csak így lelépni, látszik, hogy beteg vagyok, ha ilyen hirtelenjében döntök. Én nem szívathatom őt gyűrűvel és a család ígéretével csak úgy, ezeket a témákat komolyan kell venni. Reagáltam neki mindenre olyan türelmesen, ahogy csak tudtam, de nem értette meg az én oldalam. Amikor már elegem lett és el akartam onnan menni, akkor belém karmolt, de ő azt állítja, hogy véletlen volt, és csak a karom után akart nyúlni, hogy megfogja, csak pont akkor húztam arrébb, és neki nagy a körme.

Én nem hiszek semmit, egyáltalán nem véletlennek tűnt, és kezdem azt hinni, hogy inkább vele van a probléma, mint velem, én még a terápia előtt, rosszabb pillanataimban sem voltam ennyire agresszív senkivel.

Lehetséges, hogy rosszul érzem, és mégis neki van igaza?



tegnap 18:24
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
81%

Neki se ártana kezeltetnie az agresszióját, vagy a gyereket is majd felpofozza/megkarmolja?


Minden tisztelettel, de ti inkább ne vállaljatok gyereket.

tegnap 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 A kérdező kommentje:
Hát, vele már nekem sincs kedvem gyereket vállalni.
tegnap 18:30
 3/17 anonim ***** válasza:
82%

Az orvos által adott vicik-vacak gyógyszerek sajnos semmit nem érnek. Én is ezzel a problémával küzdök. Cserébe 500 mellékhatás van, ilyen prosztabedurranás és társai. És még csak nem is használ.


Akkor jobb nem szedni semmit, ugyanannyira fogsz kínlódni, mint máskor, csak mellékhatások nélkül. Azért 1 doboz nyugtatót nem árt magadnál tartani, ha épp túlpörögsz valami hasítás közben.

tegnap 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:

Szia! En panikbetegsegre es szoronngasra szedtem scippat. Az elso ket hetben, amig hozzaszokott a szervezeten okyan voltam, mibt egy drogos, aki epp jon le az anyagrol, a betegtajekoztato osszes mellekhatasat tankonyv szerint produkaltam. Ezutan egy ideug valoban segitett, de egy ido utan ismet elojottek a mellekhatasok.

Igy vegul letettem a gyigyszert es azota sem vagyok hajlando szedni, kognitiv viselkedes terapiara jarok, na ez utobbi nagyon sokat segit/segitett.

Az a helyzet, hogy ertheto a te allaspontod es a parode us, ez igazabol patthelyzet.

Ketten vagytok a kapcsolatbab, de o is egyedul dontotte el, hogy 1-2 ev mulva akar gyereket, gondolom nem kerdezte, hogy te mit szeretnel.

Szeribtem jegeljetek a temat, amig tenyleg nagyjabol rendbe jossz (legalabb a szorongas, az elmulhat). Ha neki ez nem oke, akkor nem egy utemben haladtok, ami teljesen okes mindket oldalrol, viszont igy nincs ertelme a kapcsolatnak :/


25N

tegnap 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
53%
Az viszont, hogy betegnek nevez kb az a szint, hogy teged hibaztat azert, amiert ez kialakult nalad, ami egy baromi aljas dolog.
tegnap 18:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
23%

Nem tudom, kinek van igaza, mmint biztos volt ő is bunkó a beszélgetésekben, de igazából nem tudom, milyen vagy, miért is kellene neked gyógyszert szedni, mármint ezeket az információkat "remekül" nem osztottad meg. Miben nehéz az életed, milyen az általános közérzeted, és milyen hamar borulsz ki, vagy van hangulatingadozásod, vagy ez miben nehezítheti meg egy kapcsolatban a másik fél életét... Ezt talán ő, meg a pszichológusod "kicsit" jobban tudja, mint egy kommentelő, akinek erről semmit nem írsz.


Néha úgy érzem, te haragszol a barátnődre, könnyebb rajta leverni a fusztrációdat, hogy nem vagy egészséges. Nekem teljesen logikus amit először fejtegetett, hogy egy újszülött nagyon meg tudja borítani a felnőtteket és biztosra akar menni, már amiben lehet.

Erre azt írod "Ezekkel a jól irányzott sértésekkel" - mintha az önérzetedbe taposna, mert vannak félelmei.


Aztán "a barátnőmnek a véleményéből már nem kértem" - írod. Oké, nem kértél, de ha annyira transzparens lenne a kommunikációtok, akkor ha nem is akarod figyelembe venni a véleményét, a tényt azért még közölheted vele, hogy hogy döntöttél, nem kellene sunnyogni.


"mert felelőtlen vagyok és hozzá is tiszteletlen, engedetlen" ezt ő mondta, vagy a te költői szabadságod?


Szóval nem tudom... kicsit a te kapcsolatban alakított viselkedésedtől is függ, hogy mennyire para az ő kiakadása.


De amúgy persze így ne vállaljatok gyereket.

tegnap 18:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
85%

Jól tetted hogy a gyógyszert abbahagytad.

A csaj meg nyomoréknak hisz a betegséged miatt, szóval én nem sírnék utána, hanem elküldeném a pitsába.

tegnap 18:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 A kérdező kommentje:

Jó, akkor írom kiegészítésnek csak a száraz tényeket, hátha segít, ha valaki még esetleg válaszolni akar.


Az életem nem érzem nehéznek jelenleg. Nem érzem rosszul magam. A hangulatom nem teljesen stabil, vannak kilengések, de ezeket olyan dolgokkal tudom kontrollálni, hogy elmegyek futni, vagy iszom valami picit nyugtató hatású gyógyteát, esetleg többet pihenek. Az igazság az, hogy ennyi ingadozása a kollégáimnak, vagy magának a barátnőmnek is van. Szorongásaim vannak még, de csak bizonyos helyzetekben és bizonyos témákban jönnek elő, és nem érzem, hogy az életem nagyon meghatároznák.


A pszichológusomhoz 3 éve járok már terápiára. Neki nincs joga gyógyszert felírni, de soha nem is esett szó olyanról, hogy ne lenne elég, amit ott csinálunk és be kéne vonni pszichiátert.


Amikor a múltban szedtem gyógyszert, akkor majdnem egy teljes évig szedtem, és semmit nem segített az állapotomon, sőt, rontott rajta.


A gyógyszerszedéssel kapcsolatban a barátnőm erőszakos volt, én sok beszélgetésen át jeleztem neki, hogy nem akarom.


Azért nem szóltam, hogy leállok a gyógyszerrel, mivel azt fokozatosan kell, és a rengeteg veszekedéssel sajnos tudom, hogy lett volna esélye befolyásolni, és végül nem tettem volna le, csak legyen végre csend.

Ezzel szemben én szeretnék a saját testemről teljesen saját döntést hozni, és ezt így láttam könnyebbnek. A hisztit - mint láthatjuk - így is megkapom, de az legalább biztos, hogy innentől nem fogom a gyógyszer újrakezdeni, ezt már nem tudja elérni. Azt még talán el tudta volna érni, hogy emeljem vissza az adagot, amikor még nem voltam annyira elszánva, és éreztem az enyhe megvonást is.

Arra semmi esélyt nem látok, hogy elfogadta volna a döntésem, ha előre szólok.


A gyerekvállalással kapcsolatos nehézségeken pont annyira felfogom, amennyire ő (bár teljesen csak akkor lehet, amikor már ott van), de nem érzem igazságosnak, hogy megelőző jelleggel kelljen nekem mérgeznem magam, mert neki aggályai vannak velem kapcsolatban.


Ha az aggályai valósak lennének, szerintem akkor is bőven túlmenne egy határon az, hogy üt és karmol engem. Nekem nem erre van szükségem, kezdem felfogni. Ha neki pedig nem rám van szüksége, és nem tudok olyan lenni, amilyennek ő akar, akkor nem értem, minek akar velem lenni.

tegnap 19:30
 9/17 anonim ***** válasza:
100%
Arra nem gondolt, hogy ha ver téged, azzal talán okoz egy "kis" szorongást? Ez a csaj csak magára gondol, szabadulj meg tőle minél előbb.
tegnap 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:
100%

Ugyanazt tudom javasolni, amit egy nőnek is mondanék: elcsattant egy pofon. Gyakorlatilag ezen a ponton végleg meg kell szakítani a kapcsolatot. Attól, hogy gyengébb, mint te, meg nem borultál be az asztal alá, még semmivel sem bocsánatosabb, hogy megütött. Ráadásul a következő vitánál is agresszív volt, megkarmolt. A következő mi lesz, leszúr?

Hagyd ezt a nőt, jobb lesz neked nélküle. Lehet, hogy a tüneteid is javulnak csupán attól, hogy ebből a kapcsolatból kiszabadulsz.

tegnap 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!