Aki számára, párkapcsolatban élve, unalmasak, szürkék a hétköznapok, annak egyedül is azok lennének? Feltétlen a másik vagy a kapcsolat húzza le az embert? Mennyire jellemző, hogy kapcsolatból kilépve kivirul az ember?

Ha unalmas a kapcsolat akkor fel kell dobni mindkettő félnek és ha azután ismét az akkor szakítani.

Nekem a kapcsolat működése miatt lettek elviselhetetlenül monotonok a napjaim, kivirultam a szakításkor. De ez nem általánosítható minden kapcsolatra. Nálunk a párom kényelmesedett el, meg van a csaj, akkor lehet dögleni egész nap a kanapén, nem kell csinálni semmit és ebből lehetetlen volt kirobbantani.

Változó. Nálunk például inkább nekem vannak "nagyobb" baráti tarsasagom, páromnak szinte 0,inkább 1-2 havernak nevezhető ember. Én alapvetően nem vágyom már hetente több tartalmas ,baráti programra,de viszonylag sokszor (évente többször) utazom el csak barátokkal a párom nélkül túrázni pl,mert azt a párom magashegyi terepen nem szeret,nem akar és így nem is jön. Szóval nem,nekem egyedül sem lenne unalmas életem,viszont néha azt érzem,hogy kicsit nehéz,mert sokszor felváltva dolgozunk,ha van 1-1 közös szabadnap,simán lehetnek eltérőek az igények. Az egyik fáradt,a másik menne valamerre,vagy fordítva. Ilyen esetekben szoktam néha azt érezni,hogyha ezt tudtam volna,akkor szervezek valami programot aznapra mással,mert otthon feküdni bőven elég a munkanapok után este. Persze ezért én nem haragszom és nem is mondom neki,csak belül néha ezt érzem. Viszont szerintem egy kapcsolat ezzel is jár,nem poroghet mindig ugyanazon a szinten a 2 fél,szóval ez van,ezt el kell fogadni.