Hogyan másszak ki ebből? Tapasztalatok? Ötletek? Jöhet minden…

Előre is elnézést, ha hosszú lesz és zavaros. Adott egy párkapcsolat. 8éve vagyunk együtt ebből néhány évig távkapcsolatban éltünk továbbtanulás, munka miatt. 7 hónapja költözött hozzám az én saját lakásomba. Eleinte minden rendben volt, de az utóbbi időben elkezdtem megkérni, hogy vonja be magát ő is a háztartás apróbb dolgaiba. Nem kell semmi extrára gondolni nem várom el, hogy 12óra munka után főzzön mosson takarítson, de egy egy mosogatás, kisebb pakolászás nekem segítség lenne. Én is dolgozom, mellette viszem a háztartást és tanulok is tehát nem az van, hogy csak ő a kenyérkereső és ha már itt él, szeretném ha részt venne az itthoni dolgokban is. Na most, neki konkrétan abból áll egy napja, hogy felkel, dolgozik, hazajön majd leül a gép/tv elé és ott is marad míg le nem pihen. Velem sem tölt időt, s hasznos dolgokat sem csinál mondván neki kell a kikapcsolódás. Mikor szóvá tettem hatalmas veszekedés kerekedett belőle ő megmondta hogy ne is szóljak hozzá “tudjam, mikor kuss a nevem…” na de persze nem hagytam ezt annyiban erre elkezdett üvölteni és törni zúzni a lakásban (erre már korábban is volt példa, de ennyire komoly ilyen kis dolog miatt még nem történt) ezzel úgy érzem bennem feltette az i re a pontot. De valahol tartok tőle, ha kiadom az útját nem csak a berendezésben talán bennem is kárt tesz. Most érzem csak igazán, hogy már az első hasonló kiakadása után rá kellett volna adnom a kabátot, de azt persze már fújhatom. Nem tudok és nem is szeretnék egy olyan ember közelében lenni, akitől egy kicsit is úgy érzem, hogy tartanom kell. Nem értem mikor és mitől változott ő ekkorát, korábban sosem bánt, beszélt így velem. Esetleg volt hasonló szituban valaki?

28/l