Más is élt már kétlaki életet, valakinek hasonló tapasztalata?

Három éve költöztem ki Prágába egy szakmai gyakorlat miatt majd ott maradtam. Bár van egyetemi végzettségem, egy multinál kötöttem ki egy support pozícióban. A munka nem fizet rosszul, de azért annyira jól sem. A prágai árlagkereset felett keresek kicsivel, ami itthon sok, ott annyira nem. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy közben rájöttem, ez a költözés egyfajta menekülés volt itthonról. Kiderült, hogy meleg vagyok, és ezt sokáig titkoltam. Most már tudnak róla a szüleim, bar nehezen fogadják el.

Tavaly megismerkedtem egy sráccal, aki a párom. A probléma csak az, hogy ő budapesti. Mivel a munkám megengedi, nem hivatalos módon, de sok időt töltök nála. Néha talán túl sokat is. Ő viszont nem az a típus, aki nagyon feltalálja magát külföldön, angolul is rosszabbul tud, plusz ő valószínüleg Magyarországon tervezné a jövőjét.

Az a baj, hogy van bennem egy hatalmas bizonytalanság, már ami a jövőmet illeti. Valahogy sajnálnám, ha ennyi év után hazaköltöznék, de ugyanakkor a rosszabb fizetések, meg kevesebb szabadság ellenére itthon mégiscsak otthon érzem magam, Prágában nem. Mindig kereshetem ugyanis az angolul beszélő, vagy szlovákiai magyar orvosokat, akik tudnak magyarul meg csehül is. Plusz hivatalba se nagyon tudok elmenni a minimális cseh tudásommal.

Régebben sokat gondolkoztam Bécsen, mert az közelebb van, meg talán jobban is fizet, németül is tudok elég jól. De gyanítom ott sem nagyon barátkoznék helyiekkel, csak egymagamban lennék.

Bocsi, ha picit önsajnáltató lett ez a poszt. Mit tudtok tanácsolni jó szívvel.