Milyen egy szorongó kötödő, és egy elkerülő kötődő párkapcsolata?

Nekem volt ilyen egy sokkal enyhébb változatban is (de ez nem zárja ki a korábban felsorolt durva verziókat, csak azért írom, hátha segít valakinek ez is).

Én nő vagyok, korábban sejtettem, hogy elkerülő lehetek, de mivel nem egy ilyen radikális verzió, ezért ez sosem volt "probléma". Volt egy stabil kapcsolatom, ahol a partneremben láttam a szorongót a korábbi kapcsolati mintái alapján, de a saját kapcsolatunkban nem éreztem, elég harmonikusan éltünk együtt, nyitottan kommunikáltunk, stb., mert ezek nekem alapvetőek egy kapcsolatban.

Aztán egy idő után pici tüntetek, pici repedések jelentkeztek a kapcsolatunkban. Nem nagy dolgok, amin balhézni kell, általában elég kicsi feszkó volt rajta. Aztán egy ponton eljutottunk a nagy alapvető értékrendi különbségig, amit a kis eltérések jeleztek és onnantól komolyabban bekapcsoltak a mintáink: ő egyre inkább szorongott, egyre inkább felém húzott, mindenen sértődött lett, belém állt, én meg elkezdtem a határaimat védve elhúzni ezek miatt. (Itt nem mondom, hogy bárki is hibás lett volna, vagy hogy előtte ne lett volna ilyen rejtett dinamika, csak azt mondom, hogy a feszültebb, bizonytalanabb állapotban mindenki erősebben lépett fel, úgy ahogy szokott. És hát egyre csak bántottuk egymást.)

Amúgy szakítottunk és hosszú hónapok meg sok munka kellettek ahhoz, hogy erre rájöjjek, mert eléggé finoman éltük meg meg játszottuk le ezeket. Az is furcsa, hogy tényleg nem lehetne egyikünket kikiáltani rossznak, mert tényleg mindig teljesen egyenjogúan vettük ki a részünket a rosszból (vagyis pont ott és annyira bántottuk a másikat, mint ahogy ő minket). Nekem ez csak azért tök tanulságos, mert rájöttem, hogy nem csak a klasszikus nagy ajtócsapkodások, toxic kapcsolatok tartoznak ide, hanem vannak ennek finom lecsengései is, és aki ebbe a mintába tartozik az nagyon rejtetten is előteremti (és elő is fogja teremteni) a mintáit.

33-as vàlaszolò. 32-es vagyok, nekem is hasonlò volt. Èn is àtmentem szorongòba, persze nem durvàn, de èszrevettem a jeleit, ahogy az elkerülő kötődèsű exemmel voltam. Èn azt vettem èszre, hogy nem ajtòcsapkodòs az elkerülővel, sokkal inkàbb bizonytalan az egèsz. Vègig tojàshèjon jàrkàlsz, sosem tudod mit èrez, gondol a màsik, mert èrzelmekről nem beszèl. Ha beszèltek is valamiről, vàlasz nem jön ès sosem tudtok sehova haladni, amìg vagy nem dolgoztak rajta vagy valaki le nem lèp. Sajnos az esetek 95%-ban nem dolgoznak rajta, ùgyhogy èn is lelèptem, mert tènyleg, de nagyon tènyleg minimàlis vàltozàs törtènt csak.

Neked mi segìt, hogy jöttèl rà? Mit teszel, hogy ezen vàltoztass? Köszi!

Nálunk picit más volt a felállás, mert ugye én vagyok a nő és nekem nagyon fontos az őszinteség meg mindent megbeszélni. A partneremben azt éreztem, hogy nem tudja jól kommunikálni a problémáit. Kommunikált, de inkább ilyen szorongásos-hiszti jelleggel, tehát sokszor a semmiből borította rám (nem akkor szólt, hogy neki erre van szüksége, hanem napok, hetek múlva kiakadt valamin, hogy én ezt tettem), vagy olyan okokkal, amiket nem éreztem rám nézve fairnek, sokkal inkább a saját trauma válaszának. Amivel nincsen baj, viszont emiatt bennem egy idő után elkezdett a bizalom meginogni (ki tudja mire érek haza), elkezdtem azt érezni, hogy nem tudok vele mindent megbeszélni, pedig nekem az őszinteség hiánya az azonnal tönkretesz mindent, és hát lassan el is kezdtem elhúzni. (Nyilván ez nem egyirányú, nem csak ő csinálta, hanem oda-vissza triggereltük egymást.)

Hát azóta én dolgozok rajta, egyrészt természetesen magamon (nem csak a kötődésémen, hanem így összességében), terápia. Viszont amúgy nekem az egyik célkitűzésem az az, hogy kiszűrjem a szorongókat és ezáltal ne essek vissza a dinamikába. Ez nem az ő hibájuk, hanem ez egy ilyen kettős, jól működő egymást bántó dolog, tudom, hogy jelenleg bármennyit is dolgozok magamnom, ha ez történne, egy szorongóval kb. azonnal visszaesnék. Mondjuk egyelőre a kapcsolatot sem szeretném erőltetni, ameddig nem érzem magam stabilabbnak a téren.

Èrtem, köszi szèpen a vàlaszt! Èn mindig ùgy jöttem ki a szemèben - fèrfikènt - mint valami hisztis, sok vagyok neki stb. Pedig csak a problèmàt akartam megbeszèlni, de vègtère egyet sem tudtunk megbeszèlni, valamint a fizikai intimitàs is havi ha 1x volt, bàr az is nehezen indult. Sokàig elhittem, mintha velem lenne a gond, egyszer csak bepattant, hogy a minimumot sem kapom meg, de tènyleg a legkisebb dolgot sem. Aztàn jöttem rà, hogy itt nem velem van a gond...

Ezt azèrt ìrtam le, mert azt vettem èszre, hogy az elkerülőknek, ami egy normàlisan kötődő embernek semmi erőfeszìtèsbe nem kerül, nekik az valami hatalmas teljesìtmèny ellenben. Pl. Ha szexben kellene valamit tenni, vagy ha megbeszèlni a legapròbb dolgot.