Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen egy szorongó kötödő, és egy elkerülő kötődő párkapcsolata?
Neten persze vannak cikkek, de most személyes tapasztalatokra, történetekre vagyok kíváncsi.
Ha ilyen kapcsolatban vagytok, hogyan sikerült megoldani végül a problémát? Melyik fél vagytok?
Nagyon szépen köszönök előre is minden választ!
Egy szorongóan kötődő szemüvegén keresztül egy biztonságosan kötődő is elkerülönek látszik.
Amúgy az csak nekem fura, hogy neked vannak (düh)kitöréseid és szorongásaid, de őt küldenéd terápiára.
Mintha előre be akarnád biztosítani, hogyha tönkre megy majd a kapcsolatotok az nehogy a te hibád legyen.
Mert a legrosszabb párosítás vagytok (egyébként nem, az a szorongó-szorongó, azok a kapcsolatok néha "tragikus hirtelenséggel" érnek véget), meg mert ő nem terápiázott eleget.
Írtad, hogy dolgozol magadon, ami nagyon jó.
Ez az a módszer, amivel hosszú távú tud lenni a kapcsolatotok.
"Amúgy az csak nekem fura, hogy neked vannak (düh)kitöréseid és szorongásaid, de őt küldenéd terápiára."
Ebben nincs semmi fura. A nárcisztikusok partnerei is így működnek megfelelő idejű érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás után. És valójában a nárcisztikusnak lenne szüksége terápiára. Amúgy a nárcisztikusok jó része is elkerülő... (Ezeket nem én találtam ki, hanem több szakember egybehangzó álláspontja.)
A kérdező nem mondta, hogy a párja nárcisztikus.
Az itteni válaszok próbálják ezt ráerőltetni, pl azzal, hogy párhuzamot vonsz az elkerülők és a nárcisztikusok között.
Egy szakember pedig soha nem fog olyat állítani, egy 10 soros jellemzés után, hogy egy személyiségjegyből következik egy másik, ez ennél sokkal komplexebb.
Én sem mondtam, hogy a kérdező párja nárcisztikus lenne.
Az ún. "áldozathibáztatásra" próbáltam felhívni a figyelmet. És nem a két személyiség(zavar) között vontam párhuzamot, ugyanis az vagy együtt van valakiben, vagy nem, viszont a kettő párkapcsolati dinamikája szinte egy az egyben ugyanaz. Ezért is nehéz sokszor eldönteni, hogy pontosan melyikről van szó.
Szerintem egyedül őszinte kommunikációval, ez a legtöbb, amit érte tehetsz. Sajnos senki nem vehető rá a változásra, vagyis csak akkor fog változni, ha ő maga szeretne. Ha elmondod neki, és ő nem gondolja így, vagy akár így gondolja, de neki ez megfelel, akkor azzal ahhoz neki joga van. Nincsen hatalmad a másik élete fölött annyira, hogy te határozod meg, hogy mit szeretne kezdeni az életével. És sajnos jellemző, hogy a gyerekkori vagy fiatalkori mintákhoz nagyon ragaszkodnak az emberek (elvégre ezért nehéz őket lebontani). A nem tudja pedig sokszor, nem akarja tudni.
(És igen, ez szívás, de sajnos ez van.)
#26
Azt hiszem nálunk is ez segített. (Legalábbis abban, hogy magát a probémát megbeszéljük). Nagyon sok esetben az őszinte kommunikáció a kulcs, és ha mindkét fél képes az önreflexióra, el meri ismerni a hibáit, akkor együtt képesek megoldani.
Eleinte nálunk is probléma volt a kommunikációval, sokszor chaten jobban meg tudtunk beszélni dolgokat mint élőben, de idővel sikerült személyesen is megbeszélni. A kölcsönös bizalom, illetve az elutasítástól való félelem leküzdése is sokat tud ezen segíteni.
Egyébként visszatérve pár hozzászólásra: A nárcizmus valóban hasonló “tünetekkel” jár, de a párom szerencsére nem az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!