Mivel tenném a legjobbat a kisfiunknak, ha költözünk, vagy ha szakítok az apjával?

6 éve megismertem egy pincért, aki elsőre nagyon rokonszenves volt. Az ételek is nagyon finomak voltak, így a kollégáimmal többször oda ültünk be ebédelni/vacsorázni. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, egyre többet bókolt, sokat beszélgettünk, így direkt nem mentem már arra a helyre, nem akartam bonyodalmakat magamnak. Most nyílt a nyár elején egy új étterem, ahova beültem enni. Legnagyobb meglepetésemre ő volt az egyik pincér ott, 6 év elteltével ismét megláttuk egymást. Azonnal odajött hozzám, megkérdezte, hogy miújság velem, majd fizetés után mondta, hogy de örül, hogy látott, sosem voltam neki közömbös, nem lenne-e kedvem találkozni vele munka után. Megbeszéltük, hogy kizárólag baráti alapon, de találkozunk. Durván 3 órát végigbeszéltünk (férjem úgy tudta, hogy túlóráznom kell), elmondhatatlanul jól éreztem vele magam, ráadásul a végén jó hosszan megölelt, csók miattam nem volt, nem akarom megcsalni a férjem. Van egy 9 éves fiunk, akiben egy világ dőlne össze, ha mi szétmennénk az apjával. Neki mindketten a legjobbat akarjuk, az ő érdekei az elsődlegesek. A férjem remek apa, nála jobbat tényleg nem is kívánhatnék, de a kapcsolatunk érzelmi részén lenne mit dolgozni. Igazság szerint a pincérhez sokkalta jobban vonzódom, de nem akarok semmit felégetni magam körül. 2 megoldáson tipródom: elköltözni innen, hogy ne is lássam többet a pincért, bár biztosan akkor is sokat gondolnék rá, a másik, hogy őt választom, a férjemmel pontot teszünk a kapcsolatunkra. Utóbbi esetben rettegek attól, hogy a fiunk sérülne, ezért csak akkor tenném ezt, ha tényleg tudunk baráti viszonyban maradni, szomszédos környékre költözni, hogy bármikor jöhessen-mehessen a gyerekünk ide vagy oda, az őt érintő eseményeken pedig közösen részt venni.