Megbeszéltük, hogy kistesót szeretnénk a kisfiúnknak, most mégis megijedtem. Ti is voltatok így? Normális ez?
35 éves vagyok, a férjem 39, szóval nem kapkodtuk el... Az elsőszülöttünk 4 éves lesz hamarosan, ő szeretne egy kistestvért, valamint mi sem szeretnénk, hogy egyedül maradjon, így megbeszéltük, hogy nem védekezünk. Sokat olvastam róla, hogy az idő múltával az esélyek is romlanak, ezért vágtam bele. Valószínű el is találtuk a megfelelő időpontot, most valamiért mégis megijedtem, hogy mégsem szeretném még, szorítok, hogy a hónap végén megjöjjön...
Valaki hasonló cipőben?
Ez nem normális érzés.
Normális esetben a tervezett gyereket örömmel várná az ember.
Mitől félsz?
Kistesót a fiúnknak? Ez nekem fura. Ha szeretnétek még gyereket, azt érteném.
Talán ezért ijedtetek meg. Mert igazából nem is akarjátok.
"valamint mi sem szeretnénk, hogy egyedül maradjon"
Pedig a testvér nem garancia erre. Sőt. Felnőttként senkinek sem a testvére a legfontosabb hozzátartozója.
10 eve nem beszeltem a testveremmel, a gyerekem meg. a nevet sem tudja.
Ennyit az egyedul letrol, ha van tetstver.
Ne testvérkét tervezz, hanem második gyereket.
Ne a nagynak szülj, hanem magatoknak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!