Tényleg én nyertem ebben a szituációban?

Van egy férfi akibe nagyon szerelmes vagyok már 4 éve. Barátság extrákkal volt, annál kicsit több, mindig azt mondta a lelki társa vagyok. Viszont felkereste valami régi exe, nevezzük Gizinek, lefeküdtek. Mondtam, hogy nekem itt vége. Majd össze is jöttek…. Egy ideig próbálkozott hogy legyek mellette a szeretője továbbra is mert nem tud elengedni, de én nem akartam. Sokáig sírt még utánam.

Eltelt pontosan 1 év és 1 hónap, én nem tudtam róla semmit nagyjából meggyógyultam (a szerelem nem múlt el). Viszont ő felkeresett, hogy mégiscsak engem szeret, nem tudott elfelejteni hibát követett el anno, hát mondom próbáljuk meg. Mint kiderült Gizivel újra nagyon toxikus se veled se nélküled kapcsolata volt, de teljesen előadta hogy most vége és tovább akar lépni. Napokig hallgattam a beteg történeteket, hogy hogyan bántak egymással (megcsalás, elvetett gyerek, pénztartozás, ütlegelés). Nagyon aljas és undorító volt a kapcsolatuk.

A pasi teljesen normálisan állt hozzám végre, én is hozzá, iszonyatosan szerelmesek voltunk olyan szerelmi vallomásokat lenyomott… sírva mesélt arról hogy előbb hal meg mint hogy elengedjen engem újra, hálás az életnek hogy itt vagyok neki, tehát tényleg le a kalappal az ember nem is gyanakodna. Ragaszkodott hozzám, éjjel nappal velem volt, nem tudott betelni velem. Végre megkért hogy legyek a barátnője, megismertem a családját barátjait… Én hihetetlenül boldog voltam végre beteljesedett a szerelmem. Mindenem odaadtam hogy segítsek neki új életet kezdeni.

Majd 2 hónap eltelt és kezdett furcsa lenni. Eltűnt… hazugságokon kaptam. Majd megint megláttam a telefonjában, hogy “Kicsim”. Gizi képe mellett… Megmagyarázta hogy igen volt egy utolsó próbálkozás Gizivel…. Leesett az állam de annyira jól megvoltunk és fülig szerelmes vagyok hogy mondtam oké, de ha mégegyszer meghallom a nevét vége. Aztán pár nap alatt felgyorsultak az események, Gizi megtudta valahogyan hogy én is vagyok és valószínűleg elszabadult a pokol, mert emberünk annyira a padlón volt hogy féltem öngyilkos lesz… de már annyira depressziós volt, hogy mondtam hogy bocs de nem… én így nem tudok veled lenni. Kapaszkodott belém sírva, közös gyerekről beszélt már, közös nyaralás közös ház, ígérgetett mindent hogy imád szeret. Elhittem neki mert ugye már 4 éve ismerjük egymást mindig közel álltunk. Próbáltam jószívű lenni vele, hogy ez egy nehéz időszak de kitartok. Majd 24 óra sem telt el a “gyereket akarok tőled” üzenet után, jött egy üzenet, hogy nem akar megbántani… de még mindig nincs túl a Gizin. És ha a Gizi megkeres mondjam azt, hogy nem beszéltünk, mert ő inkább új életet kezdene.

Én besokaltam, sírtam, hogy 4 éve szenvedek miatta, és most csináljunk úgy a Gizi miatt hogy semmi nem történt köztünk??? Azonnal letiltottam.

Annyit megtudtam a barátjától hogy egy nap sem telt el újra együtt van a Gizivel, emiatt a családja barátjai is már elfordultak tőle. Mi több, az egész város nevet rajtuk mert már 1 éve látványosan parádéznak. Én viszont sajnos a pszichiátrián kötöttem ki érzelmileg ekkora csapást életemben nem éreztem, folyton sírok. Nekem ő életem szerelme volt.

Ő meg visszament egy olyan nőhöz aki megcsalta nem egyszer, kidobta az utcára szó szerint nem egyszer, vette el a pénzét, alázta meg a haverjai előtt hogy nem tudja normálisan megd*gni. És még sorolhatnám. Hetente dobta ki majd könyörgött hogy menjen vissza. És ráadásul most tudja hogy a pasinak volt köze hozzám 2 hónapig és ezalatt valamikor párhuzamosan is voltunk. Tehát szerintem mostantól sem lesz fényesebb köztük a dolog, de a pasi gondolom most nagyon pedálozik nála, teljesen tagad engem. Mert a Gizi mindig is féltékeny volt rám. Beteg az egész de ők nem is érdekelnek, csak én, mert a szívem darabokra lett törve…

Sok barátom vigasztal, hogy én csak nyertem ebben az egészben, de gondolom csak vigasztalni próbálnak. Szerintetek ebből könnyen ki fogok gyógyulni? Vagy hogy lássam most a dolgokat? Annyira nagyon szeretem őt… igazságtalan ez a szituáció.

Bocsánat a hosszú történetért.

Én 34 vagyok, a pasi is 34, Gizi 40