Lazán tudnád kezelni,ha mondjuk 3-4,akar 5 hétre a pasinak nyugalomra van szüksége és se szó se beszéd,lelép,mert besokallt? Aztán visszajön,miután kigondolkodta magát. Van,aki ezen nem sértődik meg és kellően lazán tudja kezelni,nem pedig egyből

#13 Gondolom ez olyan kapcsolat, ahol nem élnek együtt, meg alapvetően nem túl szoros a kötelék, hanem csak ilyen járogatás.

Minden más esetben úgy van, ahogy te írod.

Egyszer próbáltàk ezt velem eljàtszani.

Mondanom sem kell,Miss Marple hozzám képest kutyafa...a!!!Előkerítettem,mad szàmon kértem,hogy vajon miért is bipoláris depresszióra hivatkozik, amikor simán csak kétszínű gyökér... Szerencsére két szék közül a pad alá esett, ugyanis a valódi sztorija az volt, hogy próbàlt kétféle jàtszani, csak éppen nem jött össze.

Azóta kiszagolom az efféle görényeket és egyébként nem,én ehhez nem vagyok elég empatikus, sem balek!!!...

Nekem az beleférne - nem rendszeresen, hanem néha-néha, ha valami rendkívüli élethelyzet indokolja, - hogy a párom 1-2 hétre "elvonuljon" valahová, ha valamiért úgy érzi, hogy kifejezetten egyedüllétre, az otthoni környezetből és a hétköznapi rutinból való kiszakadásra van szüksége ahhoz, hogy átgondoljon fontos dolgokat, meghozzon egy komolyabb döntést, stb., amíg a kapcsolatban megvan köztünk az alapvető őszinteség és bizalom.

De ezt a "se-szó, se beszéd" lelépés nem hiszem, hogy bárkinek beleférne, aki normális önértékeléssel rendelkezik, és nem súlyos kapcsolatfüggő.

Amúgy én sem tudom elképzelni, hogy ez mégis hogy nézne ki szerinted a gyakorlatban, mert ha a szomszéd nénivel nem találkoznék hetekig, és zéró életjelet látnék, tapasztalnék a részéről, akkor kezdenék utánajárni, hogy minden rendben van-e vele.

Szóval valahogy nem látom magam előtt azt a férfit vagy nőt, akinek egy nap egyszer csak eltűnik a párja szó nélkül, ő meg éli tovább nyugodtan az életét, mintha egy kéztörlő tűnt volna el a fürdőszobából.