Túlzás, vagy jogos a barátnőm óriási kiakadása, hogy nagyapámat kisegítettem nagyjából minden félretett pénzemmel amim volt?

Eladtam kb. másfél éve az autómat, amiből egymillió forintot kaptam kézhez. Már akkor nagyon rá volt feszülve, hogy rakjam el otthon a kis ládikámba, és ne nyúljak hozzá. Én úgy voltam vele, hogy a saját pénzem, azzal azt csinálok amit akarok, így számlára tettem. Viszont megszorult nagyon durván a nagyapám (szüleim sem tehetősek egyáltalán), így oda adtam a teljes összeget neki, hiszen ő is segített gyerekkoromtól kezdve a felnőtté válásig bezárólag anyagilag, ha tudott.

Tehát közöltem a barátnőmmel, hogy oda adtam neki a pénzt, és jött a bitang nagy kiakadás, sírás. Merthogy azt a mi javunkra kéne fordítani, és ha egyszer adtam neki, akkor megint fog akarni, mert megint előfordulhat ilyen eset. Mondtam neki, hogy igen adok, ha úgy adódik, és valószínűleg ő is megtenné közeli rokonáért. Hiába mondtam bármit is, gyakorlatilag egy 0-24-es balhét kellett hallgatnom, az eddigi legnagyobbat. Korábban is már rengetegszer a torkomnak esett, és én már nem vagyok olyan nyugodt természetű emiatt, mint voltam. Együtt élünk albérletben, szóval a költözés jelenleg így, hogy most nullán állok, nem megoldható. Persze nekem kéne menni, mert ő tette le a kauciót, és ő találta az albit. Hiába én intéztem aztán a tulajjal, mert ő nem hajlandó intézkedni.

Én vagyok az aki rossz döntést hozott valóban?