Párkapcsolaton belül ez még tolerálható?

#2 Az is a másik fél megváltoztatására tett kísérletnek minősül, ha azt szeretném, hogy ő jobban éljen, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, vidámabb legyen, mint amilyen úgy nagy általánosságban szokott lenni?

Példa: Az egyik fél, egy, a számára rossz munkahelyen, munka körülmények között dolgozik és én azt szeretném, hogy ezen változtasson és én még hajlandó lennék ebben segíteni őt, hogy ne legyen ezek miatt állandóan rossz kedvű és frusztrált, tehát tulajdonképpen szeretnék beleavatkozni az ő életébe, karrierjébe, stb. Már ez is a másik megváltoztatása kategória, vagy ez inkább már a szeretet egyfajta kifejezése?

#5 Házasságon (normális párkapcson) belül, még akár azt is bevállalnám.

Persze igazad van, hogy nem egyszerű.

Főleg, ha nem tudja az illető felnőtt, hogy mi lenne számára a jobb és szerethetőbb munka. Ő csak azt tudja, hogy több pénzt akar és elviselhetőbb, szerethetőbb munkát, munkakörülményeket, stb, mint ahol jelenleg kénytelen dolgozni.

#7 Nem volt feltételül szabva, hogy változzon, csak engem nagyon zavart a munkahelyi "pipogyaságából", tehetetlenségéből fakadó állandó frusztráltsága, szenvedése és ebből a - számomra is - kórosan mérgező lelki állapotából szerettem volna kimozdítani pozitív irányba.

Nem voltak tettek, csak beszélgetések, talán(?) együtt gondolkodások, ebben a témában.

Tehát, ha jól szeretem, akkor türelmesen hallgassam a nyavalygásait, a folyamatos negatív érzelmi irányultságú monológjait, fogadjam el a depresszióba hajló személyiségét és ne akarjam, hogy pozitívabb legyen az életszemlélete, a viselkedése, stb?

Hát ennek az elfogadása nagyon nehezen megy nekem, sajnos. Borzalmasan "lehúz" az ilyen ember és viselkedése energetikailag.