Biztonságban érzed magad, ha vezet a párod és mellette ülsz?

Nem vezet a psromu, én vezetek. Őszintén? Nem félnék.

Te viszont járj gyalog, csak elveszed a kedvét. Meg eb tanuló hogyan lenne biztos magában? Az oktatóm utolsó mondata volt az, hogy amíg tanuló vagyok, majd mások fogják megoldani helyettem a problémás helyzeteket. Ma már én oldom meg a tanuló helyett, ha olyan a helyzet. Tartsd ezt észben. Majd belejön.

Teljes mértékben, pedig én is parás vagyok. Csak apám és férjem mellett érzem magam biztonságban.

Tudodm, hogy jobb sofőrök nálam, talán azért.

Biztonságban érzem magam mellette. Vannak néha parás szituációk, de azok valószínűleg akkor is parásak lennének, ha én lennék a sofőr, és olyankor jobban örülök neki, hogy a férjem van a volánnál :D Én is szoktam vezetni, de egyrészt neki régebb óta van jogsija, másrészt meg sokkal de sokkal több km van a háta mögött, mint nekem.

El tudom képzelni, hogy a kérdező apukája is úgy vezet, mint néhányan a belvárosban, ilyen mérgezett egér stílusban, és akkor akármennyi tapasztalata is van, bizony félelmetes lehet mellette ülni, és nyilván egy kezdő sofőrnél szintén nem az az ember érzése, hogy hű, most aztán jó kezekben vagyunk, de míg előbbi már nem fog változni, a párod még begyakorolhatja a dolgot és lehet ügyesebb, magabiztosabb. Bátorítsd, és akkor idővel talán te is megnyugszol mellette.