Jogos a felháborodásom?

Ha több mint egy éve éltek együtt és 31 hetes terhes vagy, akkor legalább fél évet éltetek együtt, mielőtt teherbe estél.

Tehát fél éven keresztül láttad, hogy a ti tányérotokból esznek a kutyák, a kádban fürdenek, odapiszkítanak ahol éppen rájuk jön, ágyban alszanak veletek, minden szőrös stb. És ha megemlíted, hogy neked ez nem tetszik, patália van.

Ennek ellenére úgy döntöttél, hogy gyereket vállasz vele, ott. Komolyan, mire számítottál? Ő abban a fél évben is ilyen volt, nem változott, nem is fog. A kistestű kutyák egész sokáig élnek, szóval ha szerencsés a kis 7 éves, akkor az élete fele még hátra van. És a kutyusok előbb voltak, mint te, szóval ha elég nagy kutyabolond (és a leírásból ítélve annak tűnik), akkor a kutyák még mindig ott lesznek, amikor te már árkon-bokron túl leszel. Mert eddig sem változtatott a kedvedért, esélyes, hogy ezután sem fog.

Amúgy tudod hol lett ez az egész elb@szva? Itt: "Nem igazan rajongok a benti állattartásért ( magukkal az állatokkal semmi bajom ) de mivel imádja őket így alkalmazkodtam mindenben is."

Annyira különböztök, hogy nektek nem kellene együtt sem lenni, nemhogy közös gyereket vállalni.

Én úgy sejtem, nem volt tervezett baba, és addig együtt sem éltetek, néha ott aludtál, de nem foglalkoztál ezzel.

Az addigi életét nem tudod lepattintani, de csiszolhatsz rajta. Szoktasd a kutyát arra, hogy egy helyen egyen, biztos van mód a szobatisztaságra is.

De a párodat egyébként nem zavarja, hogy mindene kutya pisi szagú? Foglalkozik velük, vagy csak úgy vannak?

Akkor legyél te az okosabb, vilagoditsd fel, hogy az imádott kutyái így nem boldogok.

Neveljétek szobatisztaságra (nem alhat vele, ezt a baromságot 😃), rendszerre, séta, normális etetés. Hátha ebből rájön, hogy így is lehet.

Több mint egy éve vagytok együtt (vagyis kevesebb, mint 2 éve) és 31 hetes terhes vagy. Nem nehéz kiszámolni, hogy valamiért nagyon gyorsan beleugrottál ebbe az összeköltözésbe és terhességbe ... így? Oké, hogy 3 hete voltál ott, amikor először bepisilt a kutya, de aztán bepisilt másodszor és harmadszor is, és minden nap láttad, hogyan eteti őket és hogy az ágyban aludnak... Nem értelek, mire számítottál? Miért nem beszéltetek erről? Az elején kellett volna ezeket tisztázni! Most már szarban vagy, mert ha eddig magától nem jutott eszébe, hogy konszolidálja a helyzetet, akkor nem fogja ezután sem. Megzsarolod vagy mi? A bepisilés/bekakilás iszonyatosan gáz, gyakorlatilag nem szobatiszta a kutya, ott súlyos gondok vannak!

Egyébként csak a miheztartás végett: 27 hetes terhes vagyok, és nálunk is van kutya, de ezt így elfogadhatatlannak tartom. Lakásban lakunk szóval csak benti, a konyhába nem jöhet be és a hálószobába sem, természetesen van saját etető és itató tálja és egy fix hely, ahol a kaját kapja. Anno volt egy tacsi keverékem még tiniként, őt 8 hetes pici kutyaként kaptam, ő az ágyban aludt velem, amikor már nagyobb volt akkor a lábamnál, de a mostani egy 27 kg-os labi/bull keverék, nem is tudom elképzelni, hogyan aludnánk vele egy ágyban. Éjszaka forog, felkel, "fészket kapar", nyáron átfekszik a hideg kőre, iszik, pozíciót vált stb. - meg is őrülnék ha ezt az ágyban művelné. Menhelyről fogadtuk be felnőttként, és nagyon fontos nekünk, rengeteg időt és pénzt áldoztunk rá, hogy jól szocializált családi kutya legyen, sokat foglalkozunk vele, nagyon szeretjük, családtag, de meg vannak a szabályok, amiket betartunk. Egyedül a szőr olyan, hogy az 100%-osan soha nem fog eltűnni, ezt elfogadtuk, amikor a kutya mellett döntöttünk. Séta után vizes lábtörlés (régi törölközők vannak befogva erre a célra + szilikonos lábmosó pohár), vezeték nélküli porszívónk és gyorsfelmosónk van, és télen bizony minden séta után porszívózás és felmosás a program, nyáron is általában naponta fel kell azért porszívózni. Szőnyeg pont ezért nincs sehol.