Szerintetek jogos a felháborodásom?

Nem világos, miben háborodtál fel. Nagyanyádnak nincsen igaza.

Lehetőleg kerüld az ilyen jellegű vitákat legközelebb, de ha téríteni próbálj, udvariasan hárítsd el! Ha folytatja, akkor állj bele a dologba, és kérdezd meg, mi igazolja az ő nézetét, és cáfold az övét!

Lehet, hogy fog/nem fog megútálni téged. Ez egyéni.

velem is volt ilyen

amikor hazavittem az afrikai cserediák haveromat, hogy akkor ő a pasim, elvesz feleségül, mert jó keresztény, és nem fogunk védekezni sose, lesz vagy 10 gyerek, akkor a drága jó nagymamám hirtelen elkezdett vallásellenes lenni, és próbált lebeszélni,🤔🤣

Keretényként mondom,hogy egyikőtöknek sincs igaza.

Mindkinek joga van abban hinni amiben szeretne. Nem szép dolog erőltetten téríteni másokat,de nem, nem jogos a felháborodásod neked sem. Ha van egy csepp kondításod a vallásokhoz,tudni fogod,hogy a keresztény ember valamilyen szinten kötelességének tudja,hogy a nem Isten hívőket az ő útjára térítse, mert szerinte ez a jó. Főleg a nagymamád korú emberek fogják ezt szigorúbban venni,és egyesek már már vallás károsultak, és inkább elrémisztenek. Abban hiszel amiben akarsz,de számára ez a jó út és nyilván szerette volna,ha te is követed. Nem kötelező,és szépen megértetheted vele, (nem ,ne kezdj te ott bizonygatni, hogy TE miért nem hiszel, és neki sem kellene), egyszerűen máskor mond meg neki,hogy te nem hiszel és ez a te bűnöd ha kellene. Értékeled a próbálkozását. A vallás amúgy is tabu téma. Kerüld.

Haragudni akarsz rá és neten kérsz engedélyt?

Ez egy teljesen átlagos vita. A vallás, a politika, a drogok, a halálbüntetés, mások veszélyeztetése, vagy bármilyen más erkölcsi dilemma megosztó. Ezzel egy felnőtt embernek meg kell tudnia küzdenie és nem felháborodnia.

Te elmondod, hogy tiszteletben tartod az ő nézeteket, megkéred, hogy tartsák tiszteletben a tiédet. Ha erre nem hajlandóak, akkor meghallgatod őket. Megkéred, hogy beszéljétek másról. Ha nem hajlandóak, teljes asszertív jogod, ott hagyd őket.

Segíti a megértést az, ha tudod, a szeretet és a félelem szorosan össze van kötve a kereszténységben. A kereszténység alapvető elvei között van, hogy mindenki, aki nincs megkeresztelve, az elkárhozik. Elég erős ez a megkülönböztetés. És ez jó szándékkal kikövezett út, ami a pokolba vezet, hogy más emiatt akar téged szeretete jeléül megtéríteni.

Ez az aggódás, ez a szeretet önmagában jó dolog. De a térítés valóban egy olyan határ átlépése, ami az elfogadás teljes kizárása. Ezért szoktam megkérdezni ezeket az embereket, hogy hajlandóak-e engem elfogadni? Ha igen tisztázom hogy a térítéssel pont azt jelzik, hogy nem hajlandóak elfogadni. Sokan ezt fel sem fogják a keresztények közül. De amint ráébrednek, mit jelent, amit mondanak és nem csak a betanult eszme rendszerük ismétlése zajlik le az agyukban, lekezdenek gondolodni. (Persze vannak keresztények, akik tudnak gondolkodni a tanaikon túl, de őket az egyház bűnösnek tartja, mert kételkednek.)

YTA

Oregekkel nem állunk vitába ilyennel kapcsolatban, egyéb dolga sincs már csak a vasárnapi misét várni..

A véleményed jogos és helyes a felhaborodasod abszolút nem, mert tapintatlan és olyanná korát bele ami a saját nagyanyádnak fontos téged viszont abszolút hidegen hagy. Rá kell hagyni, ne megbántani, az O világképén már nem változtatsz, se észérvvel se semmivel.