Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A megszokás és az unalom a párkapcsolat halálával egyenlő? Lehet-e egyáltalán több év után némi izgalmast vinni egy kapcsolatba?
3 éve vagyok együtt a barátommal, úgy hogy nem is élünk együtt, huszonévesek vagyunk, még nem volt lehetőségünk összeköltözni. De mégis csak a 3 év ellenére azt érzem, hogy minden olyan unalmas a barátommal. Beszéltem vele erről, de azt mondta, hogy egy kapcsolatban csak az számít, hogy szeressük egymást, és ennyi.
Már nem olyan izgalmas semmi sem, mint az elején, igazából a szexen kívül nem is nagyon csinálunk közösen semmit. Csak fekszünk egymás mellett, és nyomja a telefont, így unalmamban én is ezt csinálom. Megszokott ölelni, hozzám bújik, de én csak ezt kevésnek érzem. Nyaralni még sosem voltunk együtt, sokszor csak a hobbiján jár az esze.
Már nem is hív fel annyiszor, nem ír annyiszor, meg se kérdezi sose mi történt velem egy nap. Nem érdekli, hogy valamit közösen csináljunk, vagy valahova közösen menjünk el. Nem mondom, hogy mindig mennünk kellene valahova, de mikor megyünk is, akkor sem élvezi. Még egy éttermi vacsorára is megyünk, ott sem szól hozzám sokat, és akkor is az jár a fejében, hogy otthonra milyen kajákat vásároljon be a szüleinek.
A szilveszterünk is azzal telt, hogy mellettem nyomta a telefont.
Vagy lehet csak én érzem rosszul és több év után ez a normális? Még sosem volt hosszú távú kapcsolatom, és nem tudom milyennek kellene lennie.
Azt fontos tudni, hogy a kapcsolatok nem maguktól laposodnak el és nem törvényszerű a kihűlés. Én most annyi ideje vagyok párkapcsolatban, mint egy exemmel, két éve. Az exemmel elsők voltunk egymásnak. Olyan fél év után ellaposodott, de leginkább miatta, mert elkezdett kevesebbet keresni engem, kevesebbet bókolni, talik voltak továbbra is, de egyre kevesebb minőségi időt töltöttünk együtt, ő beleunt az udvarlásba, én meg egy idő után nem is törtem magam. Csak kockult én meg jobb híján telefont nyomkodtam meg sorozatot néztem, az volt a közös hétvégi program. Másfél év után megkérdeztem tőle, hogy miért nem szoktunk már csak úgy feküdni az ágyban és beszélgetni, mint régen. Azt mondta, azét, mert már ismerjük egymást, és az elején még voltak jópofa régi sztorik, de már nincsenek, és így fölösleges beszélgetni. Egyszer bedobott a Facebook egy képet, hogy "ha x és y dolgot csinálod akkor szerelmes vagy", és ő kielemezte, hogy hát ez nem igaz, én szeretlek, de nem gondolok sokat rád, nem hiányzol egy nap után, stb... Majd amikor szakítottam vele, beállította úgy, hogy dehát minden kapcsolat ilyen, hogy vannak unalmas szürke hétköznapok, és hogy nekem vannak túl nagy igényeim, és hogy az egyetlen hibája az volt, hogy nem tudott minden napra kitalálni nekem valami izgalmas programot... Persze... Nem mindennapra kellett volna, de azért 3 havonta mehettünk volna valahova, én mindig tengernyi lehetőséget felajánlottam neki, de minden programötletemet leszólta, magától meg nem mondott semmit, mondtam, hogy akkor találj ki valamit te, de inkább csak sajnáltatta magát, hogy jaj majd biztos kidobom, mert ő unalmas. Így is lett :D
Párommal meg már túl is léptük a két évet és egyáltalán nem laposodott el kicsit sem. Ugyanúgy odavagyunk egymásért, sokat beszélgetünk, pedig együtt élünk, mégsem az van, hogy csak gépezik és már nem beszélgetünk. Randizni is szoktunk, de ha nem megyünk sehova, akkor is nagyon jól elvagyunk, akkor is, ha mondjuk csak fekszünk az ágyban és beszélgetünk. Mert mi tettünk érte. Mai napig mindennap dicsérjük egymást, szeretgetjük egymást, nagyon jó minden :) Egy kollégám azt mondta kb egy éve, hogy majd úgyis ellaposodik nekünk, csak még friss a kapcsolat. Szerintem csak irigykedett :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!