Mit tehetnék még? Lehet, hogy öngyilkos lesz, teljesen kikészülök!

Én már nem tudom, származik-e bármi jó az egészből.

Én 22 vagyok, a barátom 27 éves, 7 hónapja ismerjük egymást. Nagyon labilis az egész kapcsolat, főleg belőle adódóan. Öngyilkos gondolatai vannak, és egyáltalán nem kiszámítható. Egy hétig jól van, utána megint nem.

Ő maga mondja, hogy olykor agresszív gondolatai vannak, önmaga ellen, és mások ellen is. Amiket csak magába fojt. Nagyon ritkán van jó kedve. Nagyon durvák a gondolatai.

Hiába: nem tudom rávenni, hogy szakembertől segítséget kérjen. Se észérvekkel, se érzelmekre hatva: nem megy. Most megkapta egy szakember elérhetőségét. Ott tartunk, hogy kerek perec megmondta, nem fogja felhívni, és nem is hajlandó nekem megmondani, hogy ki az illető.

Én már kezdem úgy érezni, hogy belefásulok az egészbe. Állandóan csak szorongok miatta, és olykor olyan tehetetlen vagyok, hogy már szinte nem is érdekel az egész.

A kapcsolatunk is teljesen labilis. Amikor rosszabbul van, nem is akar velem találkozni, hiába vagyok a közelében. Az érzelmeiről soha nem beszél. Nem tudom, ha kicsit is fontos lennék neki, akkor talán több kedve lenne élni...

Pár napig jól van, aztán felhív, hogy segítsek, mert nem tudja, meddig tudja még így elviselni az életét. Én nem tudok neki segíteni. Segítségért ő nem megy, már meg sem mondja nekem, ki az, akihez fordulhatna.

Semmi nem normális, és kiegyensúlyozott a kapcsolazunkban. Megszerettem, de úgy érzem, ez a helyzet mindent megöl bennem is. Soha nem tudhatom előre, mi lesz két hét múlva. Se azt, hogy találkozunk-e, se azt, hogy élni fog-e még. Azt se, hogy fontos vagyok-e neki. Nem érzem azt, hogy bármiben is számíthatnék rá, tekintve, hogy ilyen, ha nekem lenne bajom.

Fiúk-lányok, mit tennétek? Jól érzem, hogy ennek már nagyon szakítás szaga van?