Elmondjam őszintén vagy ne vegyem el az önbizalmát még jobban?

Tudod kérdező te nemcsak a családját nézed le hanem őt is, mert nem gazdag családból származik. Közönséges számodra. Ha te legalább egy kicsit is tisztelnéd azért, hogy nem aranyásó, hogy elért valamit, hogy veled van még mint társ egyáltalán eszedbe se jutna olyasmit mondani neki, hogy nem kell a családja miatt és azért, hogy nem tud autóra pénzt szerezni, vagy hitele van.

Hiába vagy gazdagabb, akár tanultabb egy szemernyi empátia, tisztelet nem szorult beléd.

Képzeld el hogy fordított esetben neked hogyan esne, hogy azért nem kellesz, mert a családod putris vagy milyen.

Ilyeneket az emberek nem szoktak egymásnak mondani ha van szorult beléjük némi jó érzés.

Átérzem a problémádat kérdező.

Én nem mélyszegénységben élő nőt vettem el, de az én polgári jómódú családom meg az övé között (HATUMA) olyan kultúrális szakadék tátong, hogy három gyerek után mentünk szét.

Mindenki a maga társadalmi rétegével tud a legjobban és főként hosszútávon kijönni.

Ha akarsz, legyél őszinte, de nem hiszem, hogy meg fogja érteni, ahogy az én feleségem sem értette.

Mikor egy vaknak magyarázod a színeket.

"Elég nagy az önbizalomhiánya egyébként emiatt, sokszor feltűnt, hogy szorong pl.a családom előtt vagy, ha szóba kerül bármilyen anyagi dolog."

"Nem akarok bunkó lenni, mert bár, szerelmes már nem vagyok, de szeretem őt és sajnálnám..."

Akkor miért lennél őszinte? Ezt most csak én nem értem, vagy más se fogja fel?