Jogosan vagyok egyre frusztráltabb emiatt?

MENEKÜLJ!

Nem szeretem ezt a szöveget mondani, de tényleg. És a nárcisztikus szóval sem szeretek dobálózni (életemben 2 emberre használtam csak), de most azt is felhoznám.

Volt egy ugyanilyen barátnőm. Néha rájött, hogy akkor most program kell. Oké, a megismerkedés elején mindkettőnknek bőven volt ideje. Aztán, nekem lett új munkahely, csináltam a sulit, melóztam még egy helyen. Közöltem, hogy mehetünk ide-oda, de néha egyszerűen pihennem kell. Első körben ez okés volt egy rövid ideig, aztán elkezdődtek a problémák: Random megkaptam, hogy soha nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit, nincsenek élményeink. Mindezt úgy, hogy mondjuk azon a héten szabadságot vettem ki szerdára közös program miatt. És a program is sokszor az lett volna csak jó, amit ő talált ki.

Aztán sokszor fordult a kocka. Ha ő nem ért rá, mert tanult egy zh-ra, hirtelen legyek maximálisan megértő. (Az én zh-ra való tanulásom annyira nem volt valahogy fontos.) Vizsgaidőszakban is jött a szöveg, hogy nem tudunk majd annyi időt együtt tölteni.

Aztán rájöttem arra, amit te is érzel: Nem vagyunk társak. Ő még gyerek, én meg már nem. Valószínűleg, nálatok is hasonló lehet a helyzet. Egyszerűen vannak emberek, akiknek még nem való egy komoly kapcsolat, csak valami tinis dolog, ahol kiélhetik, hogy mindenben kiszolgálják őket úgy, ahogy ők akarják.

Nálunk szakítás lett, de sajnálom azt az időt is, amit az illetőre sajnáltam. A végén persze megpróbált minden témát úgy terelni, hogy miattam volt rossz minden és ő mindig akart programot, én meg soha. Amikor felsoroltam az ellenpéldákat, valahogy nagy volt a csend és kezdte elölről, hogy akkor is mindent én csináltam rosszul.

mintha az exem ről írnál xd, pont ugyanolyan ilyen csaj az ő iskolája mindenek előtt és a végén azért dobott ki hogy egy olyan sráccal legyen aki segít neki az egyetemi tanulmányaiban.

bocsi de én menekülnék amíg lehet persze én sem hittem el amikor mások mondták az kellett hogy ő dobjon ki, spórold meg magadnak a szenvedést és szakíts.

A megoldás egyszerű. Nem véletlenül érzel frusztrációt. Le kell ülni vele beszélni erről. Ha nem nyitott a te igényeid és szükségleteid irányába, akkor ultimátumot kell adni, hogy ha nem változnak a dolgok a megfelelő irányba, akkor te ebből nem kérsz (persze komolyan, nem csak blöff).

Nagyon gyerekes és éretlen, azok alapján amit leírtál.

Sokan azt hiszik, a házimunka apróság és nem fontos, de szerintem nagyon is az. Mert ezen kiütköznek lényeges dolgok. Például az hogy észszerűen osztozni a kötelező feladatok elvégzésében.

Hat en olyan vagyok, mint a lany csak annyi, hogy en mellette dolgozom is :D 8 ora melo es egyetemre tanulok, minden percem beosztva ilyenkor szorgalmi idoszakban. A haz ilyenkor szalad, nincs idom semmire kb. Nyaron meg csinalom folyamat a programokat, hogy vegre szabad vagyok.

A parkapcsolatra pedig azt tudom mondani, hogy exemmel csinaltam ugyanezt, mert egy nagyon rossz ember volt, de meg kotodtem hozza es nem dobtam, de a tanulasba menekultem. A lany is menekul eloled ezt vedd eszre..