Jogosan vagyok egyre frusztráltabb emiatt?

Barátnőm egyetemista, én már rég nem. A nyarak arról szólnak, hogy ő ráér, és minden hétvégét betábláz, ami miatt sokat veszekszünk, mert nem tartja tiszteletben azt, hogy nekem amúgy van egy munkahelyem, és jól esne egy olyan hétvége, amikor otthon pihenek, nem pedig aktívan.

Ez még annyira nem is vészes, viszont az egyetemi időszak ennek a szöges ellentéte, és az az, ami igazán zavar. A hétköznapok az egyetemről és a tanulásról szólnak, így otthon (együtt élünk) semmiben nem segít. Munka mellett én főzök, takarítok egyedül. Hétvégénk nincs, mert vagy tanulnia kell, vagy ha van ideje, akkor hazamegy meglátogatni a szüleit, mert rég látta őket (havi 1x minimum megy). A szülei 2-3 órányi kocsikázásra vannak, és ilyenkor péntektől vasárnapig ott vagyunk, de itt sem vagyunk így együtt. Ha meg nem megyek, akkor szintén. Persze nem fog örökké tartani az egyetem, de szerintem még mindig most van a legtöbb ideje.

Már egyáltalán nem érzem úgy, hogy társak lennénk az életben. Jogosan frusztrál ez egyre jobban, vagy nekem kellene alkalmazkodóbbnak lennem?