Az egyedülálló anyákat miért nézik le? Olyan megjegyzéseket olvasok folyton ahol azt írják cinikusan, negatív értelemben hogy: akkor keress magadnak egyedülálló anyukát; ill.ha lúzer vagy egyedülálló anyukát keress stb. Miért?

A helyzet az, hogy egy egyedülálló anyával való hosszútávú kapcsolat melós. Alkalmazkodni kell hozzá időben, együttélésben, pénz is kell hozzá és nem biztos, hogy sokáig "marad" szép a teste, illetve több a probléma a gyerek nevelési miatt, és szex sem mindig jut, mert kevesebbet vannak kettesben.

Ebből következik, hogy egyedülálló anyával csak olyan kezd komolyan, akinek van elég pénze/nem sajnálja, hosszútávon stabil és megbízható, elkötelezett, elég empatikus ahhoz, hogy kijöjjön a gyerekével, elég fontos neki a nő(nem a teste), ahhoz, hogy így is kelljen neki, illetve elég rugalmas és értelmes a problémák megoldásához. Na meg nem szexközpontú már, hanem érettebb. A legjobb, minőségibb férfiak, akik VALÓBAN szeretik a nőt, mint embert(nem mint könnyű lyukat), azok kezdenek anyákkal, legalábbis náluk nem tényező, hogy van-e gyereke vagy nincs, mert minden feltételnek eleget tesznek, számukra nem tényező, hogy mit "vesztenek", mert mindenből bőven van nekik. Illetve tudják értékelni azt, ami gyerekkel jön és pozitív, amit az éretlen emberek még értéktelennek látnak.

Nem érdekel a lepontozósdi, de ez az igazság, akit nem érdekel, hogy a nőnek van-e gyereke, az az igazán "jó fogás".

Kérdező, egyedülálló, gyerekes nőként egyedülálló, gyerekes férfit keress (az most érdektelen, hogy tartásdíjat fizet vagy ő neveli). AZ a te "súlycsoportod".

30 éves nőtlen, gyermektelen férfiként én is húztam volna a számat egy gyermekes anyára. Most 50 évesen, ha elvált lennék két gyerekkel, a világ legtermészetesebb dolgának tartanám, hogy egy 35-40 éves, párját kereső nőnek van gyereke. Sőt, inkább választanék olyat, mint akinek nincs!

#14! De nincs jogilag apja😙

#13

Én is ódzkodtam a gyerekes anyukáktól. Nem néztem le őket, csak nem szerettem volna vállalni a problémákat úgy hogy nekem nincs és nem is szeretnék gyereket.

De az élet most éppen egy gyerekes nővel hozott össze, és 30 évesen elég sikertelen férfiként nem válogattam ez alapján. Mivel külsőre és belsőre is megfelelt a nő a számomra, a gyereke is szimpatikus és a nővel komoly kölcsönös vonzódás alakult ki, ezért csak összejöttem vele.

De azt azért leszögezném hogy ez esetben is a kölcsönös elfogadás volt a fontos. Én elfogadtam a problémáit és a gyerekét, őneki pedig el kellett fogadnia hogy "mamahoteles" lúzerként kezdek vele kapcsolatot, még ha nem is így tálaltam. Amíg kölcsönös az elfogadás, azaz kölcsönösen képesek a nők is kompromisszumot kötni addig nem lesz problémájuk a pasik terén. Akkor esnek csak pofára ha ők maguk nem hajlandóak akkora kompromisszumra, mint amekkora a gyerekes nőhöz kell.