Tényleg én vagyok a bunkó?

Van egy párkapcsolatom 4-5 éve. Nem élünk együtt, aminek az egyik oka a meló. De idén már ez megváltozik. Egy dolog iszknyatosan zavar a páromba, a féltékenység és irigység. Mivel 2-3-4 hetente találkozunk kb. neki ez kevés. Megértem, de most jelenleg még ez van. Ha el megyek a gyerekeimmel valahova kirándulni, akkor napközben hív meg írogat türelmetlenül többször is, hogy mi újság. Semmi fontos meg érdemleges, csak hallani akarja a hangom. Meg elmondja, hogy neki milyen rossz most nélkülem és irigy mindenkire aki körülöttem van, mert ő meg nem lehet. Tudja, hogy a gyerekeimmel vagyok, mégis hív, írogat, ha meg nem reagálok lesz vagy 10 nem fogadott hívásom...

Ha jönnek hozzám vendégek nagy ritkán, szólok páromnak előre, hogy majd fogom hívni ha elmentek. Mert amúgy naponta 5-6 szor beszélünk a semmiről. Pár napja eljött egy barátnőm akivel 1 évben 1x találkozok. Tudta....erre hívott este 7kor, nem reagáltam, lett 5 nem fogadott, meg messenger hívás meg üzenet. Fel vettem már és csak annyit kérdezett ott van még? Mondom igen...miért nem veszem fel ilyenkor?...mondom fontos? Azt mondja igen, nagyon hiányzok neki és rossz nélkülem...mondkm basszus nem illik telefonálni ilynekor, de legalabbis nem ilyen f@szságok miatt.

Teljesen kikészít ezzel a dologgal. Hogy mindig hiányzok meg mindig velem akar lenni meg nem tudom...mennénk négyen nyaralni (gyerekeim meg mi ketten), de ettől az iszonyat ragaszkodástól meg hogy vele foglalkozak meg állandóan bújna...már el ment a kedvem az egésztől