Mit tennél ha a párod így beszélne veled 3 év után?

Nem rosszból eskü, de te gyerek előtt nem vetted észre, hogy nem szeret? Vagy a születése után lett gusztustalan gazember? Igazából tök mindegy, mert a lényeg az, hogy a kicsi előtt is voltak problémák, vagy olyan cselekedetei, szavai csak nem vetted észre, vagy a szőnyeg alá seperted, aztán szültél neki gyereket. (#smh)

Mégha a tiétek lett volna a világ legjobb kapcsolata is te neked, akkor is kellene arra gondolni (mindenkinek igazából), hogy nem biztos, hogy minden szuper lesz, nem jön közbe akármi és e opciók fényében az életedet alakítani, vagyis nem úgy, hogy teljesen rá vagy szorulva!

Annyit tehetsz, hogy leülsz vele beszélgetni, hogy mi a probléma, hogy mi a fr@nc nem tetszik neki és hogyha hajlandó rá, akkor változtassatok.

Lehet szüksége lenne dührohamok ellen kezelések, pszichológus, lehet a munkába nagyon elfárad,

bár én arra tippelek sajnos, hogy azt gondolta, hogy a gyermeknevelés gyerekjáték miközben qrvára nem az és elege van belőletek és ezen nem lehet javítani. Az egyedüli megoldás az, hogy leléptek ő meg küldi a gyerektartást (ha nem teszi bejelented!), inkább nyomorogjatok egyszobásban matracon, vagy te a földön mint hogy ne adj isten bántsa főleg a kislányodat. Illetve léteznek anyaotthonok is, addig míg nem találsz jó munkahelyet, a kicsit nem tudod bölcsibe adni addig az is jobb, mint vele maradni, hidd el!

Nekem ez is fura.

Három éve vagytok együtt, egy gyermeket ki hordani 9 hónap, de a gyermek már nem csecsemő, elvégre rohangál. Ezért nem kell friss kapcsolatba gyermeket vállalni. Nem, akkor sem, ha “becsuszik”. Előbb meg kellett volna ismernetek egymást.

Jah, elfelejtettem azt hozzáfűzni az egészhez, hogy bár igaz, hogy csúnyán beszélt veled és nem ez az első eset, de azon nem gondolkodtál már el, hogy te is vagy az okozója annak, hogy ideges?

Mert valahogy nekem ez a megjegyzés arra utal:

"Majd elkezdtem kiosztani hogy mit képzel magáról itt ma pihenni max nekem lehetett volna lof@szt nem csinált egész nap...de egyszer nem kel fel hozzá az éjszaka..."

Nézd, ha ő kemény munkát végezz örül, hogy alszik viccen kívül. Ha értelmileg megterhelo munkája van az sem piskóta. Nem azt írom ezzel, hogy nem kéne kivennie a részét a háztartásban, vagy mit tudom én elmehet helyetted bevásárolni és te írsz listát vagy ilyesmi, de akárhogy is nézzük te vagy az anya! Az a kicsi legfőképp teged akar, éjszaka is.

Nem egy kapcsolatban a férfi nehéz fizikai munkát végezz és a nő kel fel a kicsihez majdnem minden egyes éjszaka, eszébe nem jutna hogy felkeltse. Természetesen előfordul olyasmi, hogy a férfi felkel magától és vissza akarja altatni, de vagy sikerül vagy se.

Normális esetben nincs az, hogy te alukálsz ő meg majd fel lesz vele órákat, ha nem alszik, vagy óránként amikor munkába jár nagyon sok esetben.

Arra törekedj, arra próbáld rávezetni, hogy segítsen otthon és amikor hazatér munkából és nincs teljesen kész, pihent egy kicsit, akkor foglalkozzon veletek, ha semmiképp nem akarod/tudod elhagyni.

Ha te nem elég, hogy ideges még kiosztod az csak olaj a tűzre.

"kussoljal már mert szájba verlek"

Erre nincs mit mondani. Soha többet nem tekintenék rá a páromként.

Ezt könnyű írni, amikor van hová menned és úgy, hogy igazából nem tudjuk az előzményeket, vagy azt, hogy a kérdező hogyan viselkedik a kapcsolatban.

Nem, nem akarom a férfit védelmezni, de van úgy, hogy mérgében az ember olyat is mond, amit nem gondol komolyan és hogyha a másik nem hallgat, nem lenyugtatni akarja, hanem még provokálja, akkor meg pláne.

A kérdező hozzáállása is gond, nemcsak a vitatkozás szemszögéből, hanem, hogy a párjára akarja sózni olyan feladatokat a gyermekkel kapcsolatban, amit más anyák és szerető partner nem tenne meg,mégcsak fel sem merülne, mint gondolat.

Nem rosszból, de hogyha lenne hol laknia, de nem lenne segítsége, akkor kire tolná azt, hogy ő aludni akar, ő pihenni szeretne? Igen, a fáradság is beszélhet belőle, hogy elege van a ejszakázásból, de hogyha ő lehet fáradt, rekaxálni kíván, akkor a párja miért nem lehet kimerülve, vagy miért nem fekhet le?

A sztorinak, mint az éremnek két oldala van, az lehetetlen, hogy csakis a partnere hibás és ő ártatlan.

Meg kellene beszélni a dolgokat és helyrehozni ha lehet.

Valljuk be ma szép idő volt, olyan nagy dolog lett volna kivinni a kislányt míg az apja alszik olyan két, másfél órára? Vagy amikor netezett már több ideje szólni, megkérni, hogy segítsen ebben-abban, vagy hogy ő vigye ki, valahová? A kapcsolat kettőjükön múlik és hogyha mindkettő a saját érdekét nézi csak miközben ott a gyerek annak pozitív kimenetele nem lesz. Sokkal többet érne a kérdező azzal, hogy elmondaná, hogy szüksége van rá, nem kioktatná, a szemére hányna mindent, ami bántja. Lehet, hogy jobbra fordulna a helyzet. De mindkettőnek oda kell magát tennie rendesen.

Igen, van abban valami amit a #15 és #17 ír.

Egy hosszú műszak után igyekszik az ember pihenni hogy a következőt is "túlélje". Ha ez nem sikerül, legalább részben, hajlamos lehet némi agresszióra, gorombaságra. Mond olyat amit nem gondol komolyan, de a fáradtság és a stressz ezt hozza ki belőle. Ez nagyon könnyen megeshet.

Én csak a segélyszervezetes részhesz szólnék.

4 éve borzasztó helyzetben voltam.

6 hónapos várandósan akartam kilépni a kapcsolatomból. Verbálisan volt agresszív az exem, kb mint a kérdező párja, csak már napi szinten és mindenre ugrott.

Írtam több anyaotthon vezetőjének.

Normálisan, összeszedetten megírtam, hogy nincs hova mennem, de szakítottunk a párommal, családom nincs.

Jó munkám van, majd max Gyedet fogok kapni, nem vagyok balhés, se kisebbségi, nem dohányzom. Szeretnék gyorsan talpraállni majd, csak a lakhatás a gondom. Mik a lehetőségek?

Annyit nem válaszoltak, hogy forduljak fel.

Védőnőnek elpanaszoltam mi van, válasz:" Hát ha nem bánt, próbáld kibírni, tégy a kedvére, legjobb lenne mindenkinek ha kibékülnétek"

És fővárosról beszélünk, nem egy tanyáról, ahol egy otthon van a megyére kb.