Melyik utat választanàtok? Változtassak vagy lépjek?

Hihetetlen, hogy némelyik hím ilyen zsigeri módon vezeti az életét. Egy terhes feleséggel ezt csinálni.

50f

Hát, őszintén, nekem egy ilyen társ nem kellene. Semmit nem ad hozzá az életemhez, cserébe még boldogtalanná is tesz. Ha a terhesség alatt ilyen, én a fél karomat rátenném, hogy ugyanígy fog bánni veled, ha megszületik a gyerek. Ő elmegy mindenfelé, csak otthon ne kelljen lennie, megkérdezi majd, miért veszed a drágább pelenkát, miközben ő vagyonokat költ a szórakozásra, stb. Szerintem egyedülálló anyának is könnyebb lenni, mint egy ilyen herével egy háztartásban élni. Akkor legalább a gyerektartást fizetnie kell, és nem feléli az összes közös pénzeteket, rá nem kell főzni, mosni takarítani, a gyerek úgyis egyedül a te nyakadon maradna.

Én is terhes vagyok, nem is veszélyeztetett, de néha a semmiből olyan ólmos fáradtság tör rám, hogy megmozdulni alig tudok, és sokszor enni is alig bírok, vagy csak bizonyos dolgokat tudok öklendezés nélkül lenyomni a torkomon, ilyenkor pedig a férjem mindent megtesz azért, hogy jobban legyek. Akár átmegy a szomszéd városba boltba, hogy hozzon nekem valamit, amit meg bírok enni, ágyba hozza a kaját, elintéz mindent, amit tud, hogy aludni tudjak. Nyilván egyedül is meg tudnám oldani, ha muszáj lenne, de mivel ez az ő gyereke is, és a baromi kellemetlen tüneteket nem tudja átvenni tőlem, szerintem és szerinte is az a minimum, hogy igyekszik könnyebbé tenni nekem ezt az időszakot. Ja, és minderre a legtöbbször kérni sem kell, magától csinálja, ajánlja fel meg kérdezgeti, mit tehet értem. Ezt csak azért mondom, hogy nem minden férfi egy semmirekellő here, aki szerint csak addig van kötelessége, amíg a spermát kell szolgáltatni.

Mi is közös döntés alapján vállaltunk gyereket, kb a terhességem felétől ugyanígy fordult el tőlem a fiam apja. Csak néztem, ennek mi baja lett... a háta közepére se kellettem.

Mikor megszületett a gyerek, icipicit javult a helyzet, de szintén kihasználta a kiszolgáltatott helyzetemet, hogy nem dolgozom és ottvagyok a falu végi házban egy újszülöttel. Ha tett ki pénzt, ok, ha nem, akkor... akkor nem tudom. Beidegesedett, beült az autóba, otthagyott a pici gyerekkel napokra, azt se tudtam, merre jár, mikor jön haza.

Nagyon gáz volt.

És fogalmam sincs, mitől váltott át.

1,5 éves volt a gyerek, amikor elköltöztem vele.

A fő baj, hogy nem veszi észre magát, hogy szerint ez így ok. Ha ezt elmondod neki és nem fogja fel, akkor kb. reménytelen eset.

Kérdezd meg, hogy ő mi érez, majd mondd el, hogy te mit érzel. Ha ez nem hatja meg, akkor kezd el építeni a lelépés útját. 50f

23 vagyok

Én végigbőgtem a terhességemet mert nagyon ragaszkodtam az apukához. Fel sem merült bennem, hogy útjára engedjem. Mindenképp együtt akartam vele nevelni a gyereket.

Apának egyébként ehhez képest egész jó lett, de nyilván a mi kapcsolatunk kuka lett. Nem gondolnám, hogy terhes nő képest hideg fejjel kirúgni a fsz férjét, mert megérdemelné. Nagyon is dolgozik ilyenkor az emberben az anyaság és hogy apát a gyerekének. Én nem nagyon várnék el tőle semmit és elkönyvelném, hogy nem számíthatok rá, de kivárnám, hogy megszülessen a baba.

"bár egyszer sem szabadna"

Pontosan.

Egyébként bocsi, de tipikus elnyomottként viselkedsz. Tök egyértelműek a cselekedetei, de te már kezded azt nézni, hogy hol tudnád ezeket a dolgait elbagatelizálni. Ural téged, már a gondolataidra is befolyással van. Az, hogy valaki megcsinál valamit, ami természetes, és elvárható lenne, nem teszi semmissé azt, hogy cserbenhagyott, és ellenségesen viselkedett. Lehet, hogy ilyen csak egyszer volt, de olyan, hogy lenéz, bunkó veled, olyan azért távolról sem csak egyszer történt meg.

A kérdés csak: mire vársz??