Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban számít a végzettség?
28.
Akkor megnyugodtam.
A PHD az akkor mégiscsak egy nagyon jó magas, és elismeréssel járó fokozat.
Akkor én ezt jól tudtam, csak az zavart meg, hogy egy előttem szóló, a 26-os, nagyon leminősítette ezt a címet.
Én sejtettem azt, hogy itt valami nem stimmel, mert a kórházakban a legnagyobb orvosok neve után ott van, hogy PHD.
27.
#26: "#25 Azért más, mert ma “bárki” tanulhat tovább, míg a szocializmus alatt ha rossz családból jöttél, akkor eléggé el tudtak kaszálni (nagypapámat pl. az egyetemről dobták ki, mert “nagybirtokosok” voltak szülei, így lett gyári munkás)."
Semmit nem tudsz a 20. századi magyar történelemről:)))
Az igaz, hogy az oktatással kapcsolatban az átkosban voltak röhejes túlkapások, de ha azt hiszed, hogy aki most az ózdi putrisorra születik negyedik gyermekként, gondol egyet, és csak úgy továbbtanul, akkor te egy szekrénybe zárva nőttél föl. Már egy József Attila lakótelepi panelből is nehézkes lesz az egyetem, ha nincs komoly anyagi támogatásod különórákra, nyelvsuliba járatni a gyermekedet. Az utóbbi évek oktatáspolitikája nem ezt mutatja. A nagyapádat "kidobták" az egyetemről, ma a csóringer be sem kerül.
#32 De pont ez a lényeg. Aki aránylag szegény (mondjuk tanár házaspár), annak a gyereke tovább tud tanulni, ha akar. Vesz fel diákhitelt és beiratkozik egyetemre.
Nem állítom, hogy a legutolsó putris faluból bárkinek van esélye továbbtanulni, de ennek az oka mire az egyetemig jutna, kisebb részben anyagi, nagyrészt addigra az illetőnek nem volt meg hozzá a pontszáma vagy nem is akar egyetemre menni (eléggé) ahhoz, hogy belevágjon.
Az én nagyszüleim akartak egyetemre menni. Teljesítették a feltételeket ahhoz, hogy egyetemisták lehessenek. És ennek ellenére nem lehettek, helyette felvettek olyan embereket, akiknek nem volt meg a gimnáziumuk.
Nem tudom most mit tanítanak a 20. századi történelemről, nekünk arról semmit nem tanítottak, hogy hogyan éltek az emberek.
A nagyszüleim történeteit szoktam meghallgatni heti 1-2 alkalommal, mikor átmegyek segíteni nekik, mostmár lassan 10-15 éve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!