Volt aki hosszú, elhidegült kapcsolat/házasság alatt beleszeretett másba, de nem lehettek együtt? Tudta folytatni az addigi életét otthon?

11. Engem mindig leszavaznak, holott nagyjából igazam van! Én pl. próba képpen megtiltanám az embereknek a szexet mondjuk fél évig, tehát ismerkedéstől számítva csak fél év után lehetne az első szex. Addig lehet ismerkedni, udvarolni, programokra járni, együtt tervezni, dolgozni. Garantáltan 100-bó 95 ember inkább egyedül maradna. Na kb. ez az az arány, ami jelenleg az őszinte, érzelmeken alapuló kapcsolatokat mutatja. Itt már sajnos mindenki a szexbe menekül, ha bánata van, ha boldog, ha stresszes, ha félénk, ha önbizalomhiányos, ha megcsalták, ha kiszerettek belőle, ha kényelmes az élete, ha házas stb. Én már régen nem hiszek senkinek, legyintek aztán nem állok bele senkivel sem interakciókba. Kamu, kamu, kamu...

13. Mi nem feküdtünk le egymással. Nem értek teljesen egyet, teljesen felesleges fél évig építeni a kötődést, hogy aztán kiderüljön, nem passzolnak az ágyban. Volt partnerem, aki szinte mindenben megfelelt az elképzeléseimnek, ideálomnak személyiségre, ráadásul a tenyerén hordott volna anyagilag is, csak épp impotens volt szinte teljesen, de ha összejött is neki, akkor se volt vele túl élvezetes. Ilyenkor a legjobb barátok lehetnénk akár, de szerelem, szexualitás ebböl nem lesz soha. 19 évesen persze más, bár akkor is lehet ugyanez a szituáció. Amúgy meg minden ember elviselhetetlen szeretet/?szerelem nélkül, azzal pedig sokkal toleránsabb az ember. Szerintem emiatt alap az erős szexuális vonzalom és minden más szempont ez után jöhet. Persze nem arról a fajta szexről beszélek, amit 5 perc alatt leszervezünk a neten egy idegennel.

. Pedig az utóbbiak nagyon mennek!

Velem szakított a párom, életem legnagyobb szerelme volt, de fiatalok voltunk, amikor összejöttünk, sokat veszekedtünk, nem becsültük meg egymást. Szeretett talán még ő is engem, de már tarthatatlan volt ez. 4 hónapig külön voltunk, ami alatt megismertem egy fiút, akivel majdnem továbbléptem az exemen és majdnem összejöttünk, de az exem újra belépett a képbe és nagy fájdalom árán, de úgy döntöttem, hogy adok neki egy új esélyt, mert őt már minden hibájával együtt ismerem, szeretem, sok tekintetben jobban összepasszolunk és tiszteltem a kapcsolatunkat annyira, hogy adok neki egy újabb esélyt. A másik fiú még hónapokig eszembe jutott és nagyon küzdöttem az érzés ellen. De nem hoztam rossz döntést, nincsenek rossz döntések, tudtam hogy ha nem így döntök akkor mindig az lesz a fejemben, hogy mi lett volna ha működik. Mostanra már feltűnnek a másik srác rossz tulajdonságai is, bőven volt időm átgondolni és amikor ott volt nekem akkor az exemet hiányoltam, akkor kezdett az új srác jobban hiányozni amikor már nem volt ott, mert őt elengedtem. 3-4 hónapig küzdöttem az érzés ellen, egy kis idő után már csak akkor, amikor egyedül voltam. Most is van hogy még eszembe jut, de már máshogy. Szerintem ha végül nem működne a kapcsolatunk a párommal hosszútávon, akkor sem vele jönnék már össze.

Én.. 11 év házasság után. Fiatal vagyok, 30 alatti.A srác velem egyidős. El akartam hagyni a férjem, de bekavart, elkezdett harcolni értem, és ezt nem bírta a srác, sok balhé, stb. Én meg szenvedek. Mert Őt szeretem. Van gyerekem. Most fapofával élem az életem egy “jónak kinéző” házasságban.. hát, ez van.

Egy éve vagyunk házasok 4 éve alkotunk egy párt. De néha még eszembe jut az exem...lassan 8 éve..és nem tudok ellene tenni semmit ..csak úgy fél bukkan mint egy árnyék..szakitasunk se olyan volt . Azért mentünk szét mert én akkor jöttem ki dolgozni külföldre és nem működött volna..de vannak még érzéseim iránta és tudom hogy ez bűn..azt hittem el múlik mert nem tartjuk már évek óta a kapcsolatot sem. De még mindig itt van sajnos...Amúgy Boldog házasságban élünk, minden tökéletesen, néha vitázunk persze . De eszem ágában sincs hogy el valjak és fél.adjam a házasságom érte. Sztm lelkileg valahogy össze kapcsolódtunk. Fogalmam nincs hogy tudjam ez jobban meg fogalmazni..

18-as. Nem az a bűn, hogy mást szeretsz. Az a bűn, hogy azzal vagy, akit nem szeretsz.

Kedves utolsó, 33 éves vagyok. A férjemmel mint társ és mint emberként is nagyon jól vagyunk. Elnézést ha nem tudom helyesen kifejezni magam. Én nem mondtam hogy szerelmes vagyok az exembe . De még mindig gondolok rá. Szeretem a férjem,az igazság az hogy már az a nagy lángoló rózsaszín köd felhő bizony szét oszlott de a szeretet a tisztelet egymás iránt meg van. Családot szeretnénk alapítani a közel jövőben. Én vele.kepzelem el a hátra lévő életem. De a sors útjai kifurkeszhetetlenek ,nem tudjuk mit tartogat a jövő. Ahogy már írtam eszem ágában sincs az exemmel bármilyen kapcsolatot újra kezdeni. De az érzések nem múlnak el. Bízom benne hogy az idő segít ezen és nem fog eszembe jutni...