Nem tudok beleszeretni a külseje miatt, és már felemészt. Hogyan változtathatnék az érzéseimen?

A történetem az, hogy sose volt szerencsém a férfiakkal. Volt először 18 évesen egy rövid kapcsolatom, amikor szakított a srác, mert "nem érzi azt, amit kellene". A következő kapcsolatomban kihasználtak szexre, nem vállaltak fel. Az utána következőben pedig bántott a párom, és ahhoz, hogy kiengedjen a lakásából, rendőri intézkedésre volt szükség.

1 évig egyedül voltam, majd több, mint fél év kitartó udvarlás után esélyt adtam egy régi fiúbarátomnak. Iszonyúan rendes, kedves, nem volt kérdés, hogy felvállal-e, szerelmes belém, sose bántana.

Itt jön a probléma: Nagyon szeretem őt, mint embert, de fizikailag nem vonzódom hozzá. Soha nem tudom szexuálisan megkívánni, az első szex utáni nap csomót sírtam. Általában úgy zajlik az egész, hogy mindent megteszek neki az ágyban, de vagy színészkedek, vagy úgy élvezem, hogy másokra gondolok közben. Iszonyúan zavar, felemészt.

Úgy gondolom, hogy szakítanom kellene.

Már elmondtam ezt a problémát (diplomatikusabb formában) a páromnak, és mondtam, hogy szerintem nem működik, de akkor emlékeztetett az előző kapcsolataimra. Szerinte annak tudható be mindhárom eset, hogy jól kinéző srácok voltak, szóval ha őt kidobom a külseje miatt, és megint felszínesen megyek a jóképűekre, akkor önként vállalkozom újabb és újabb bántalmazásokra, mivel az más bebizonyosodott, hogy egy jóképű pasiból képtelen vagyok kiváltani azt, amit belőle (odaadás, szerelem, tisztelet). Ezt olyan formában adta elő, hogy teljesen megtörtem és eldöntöttem, hogy soha nem szakítok, hanem próbálom meghálálni a szeretetét, élvezni azt, ami működik köztünk (szeretet, beszélgetés, közös programok) és elnyomni az ösztönös vágyaimat. De csak ideig-óráig működik. Ha meglátok 1-1 jó pasit, akkor szomorúan és bűntudattal telítve vágyakozom és mindig tolakodik a gondolat, hogy bárcsak olyan párom lenne.

Egy barátnőmmel nemrég átbeszéltem ezt az egészet, és csak szarkasztikusan gratulált, hogy kifogtam még egy bántalmazót, merthogy a párom különösen gheci módon bánt szerinte érzelmileg. Én viszont soha nem gondoltam rá így.

Nehezíti a dolgokat az, hogy van egy új férfikollégám, aki nagyon vonzó számomra, és folyamatosan flörtöl velem, randira is hívott, de természetesen nemet mondtam. Fizikai fájdalmat okozott szinte nemet mondani neki, de sajnos akkor is ezt tenném, ha szakítanék a párommal, mert már nem tudok nem arra gondolni, hogy csak a szórakozása lennék. Ugyanakkor meg nagyon vágyom egy ilyen férfira.

A legegyszerűbb az lenne, ha tudnám rendesen szeretni a páromat, de nem tudok róla, hogy lehetne az ilyesmit irányítani.

Esetleg javulhat ez még valaha? Lehet egyszer lángra lobbanok iránta?