Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan adhatnám vissza az irányítást egy olyan férfi kezébe, akitől korábban elvették?
Páromról van szó. 2 éve vagyunk együtt. Tudni kell, hogy ő egy végtelenül odaadó ember azokkal szemben, akik közel állnak hozzá. Képes háttérbe szorítani a saját igényeit a másik javára, de túlságosan, ami már nem jó, mert nem fordít elég figyelmet önmagára. Ebből is adódóan hajlamos a negatív dolgok gyűjtögetésére, és magától csak akkor szóvá tenni, amikor már besokallt. Érdekesség, munkában pont nem igaz rá, hogy ne tudna irányítani vagy kommunikálni. Vezetői beosztásban dolgozik, tisztelik is, korrekt és emberséges.
Röviden a múltjáról, ami úgy gondolom részben ok lehet a viselkedésére... Az exfelesége, akivel 20+ évet volt együtt, igazi hárpia. Kihasználta, semmibe vette őt. A már felnőtt gyerekük úgyszintén. A családja előtt többnyire semmit nem ért a szava, nem tisztelték a döntéseit, nem támogatták. Nem elég, hogy az a nő rosszindulatú, de barátom elmondása alapján irtózatosan buta, tipikus veszekedős, kizárólag neki lehet igaza fajta. Nem is értem, hogy bírta ki ennyi ideig.
Rólam azt kell tudni, hogy elég sokat agyalok, érdekel a világ, így sok mindenről van véleményem, elképzeléseim, emiatt látszólag határozott vagyok. Viszont gyűlölök veszekedni, ordibálni, annyira értelmetlennek tartom… Egy vitában nem célom felülkerekedni, kompromisszumra törekszem, és jó érvekkel pillanatok alatt meg lehet győzni.
Páromnál az irányítás (akár egyenrangúság) hiánya abban is megnyilvánul, hogy sokszor a mindennapi teendők, közös programok számára mindegy, hogyan alakulnak. Arra vár, hogy én találjam ki, ő mindenhez alkalmazkodik. Gyakran adok neki teret, kérdezgetem mit szeretne, de akkor is sokszor olyasmit mond, amiről tudja, hogy én is úgy döntenék. Ebből szoktak lenni vitáink, mert nem vagyok hajlandó elsiklani az felett, hogy továbbra sem gondol magára. Ráadásul a nekem történő megfelelés közben is gyűjtögeti az őt zavaró dolgokat, amikből később megint esélyes a nagyobb vita... Tudom, hogy ez nem jó neki, de nekem sem az. Szinte teljesen alárendeli magát. Ha én találok ki olyat, amit tudom, hogy szeret, megint ott vagyunk, hogy én döntöttem, és ő követ. Kedvesség részemről, de így sem tudom vele éreztetni, amit akarnék, hogy ugyanúgy tudok hozzá alkalmazkodni, és jók a döntései. Próbáltam vele megbeszélni, hogy nagyon nem vagyok ez az irányító nőtípus, nekem ez inkább rossz. Valamennyit javult a helyzet, de még messze van a normálistól. Nagyon nehéz vele bármire jutni, mintha félne kifejezni, amit gondol.
Mit tanácsoltok, hogyan lehetne visszaépíteni a büszkeségét? Előbb-utóbb egyszerűen megszokja, hogy nekem nagyon is számítanak a gondolatai, és számomra ugyanolyan fontos, hogy az ő kedvében járjak?
válasza: válasza:Van aki szereti ha irányítjűk és nem kell magának, legalább otthon is még döntenie.
Akiben megbízik arra rá meri bízni magát mert úgy kényelmesebb neki.
válasza:"Az ilyen ex alázós sztoriknál valahogy mindig az ex felé van szimpátiám😅"
Örülök, hogy már valaki más is beírta előttem. :D
Dettó, pont így vagyok.
Meg bírom ezt az önjelölt pszichoblablát is. Én is voltam így, hogy a tutyimutyi, szerencsétlen, sérült pasinak mindent kimagyaráztam, hogy szegényke az exe/apja/traumái miatt ilyen, de én annyit de annyiiiit agyalok, és kitalálok mindenféle körmönfont okfejtést, hogy hogyan leszek neki én az igazi, aki mellett kiteljesedik, stb. Csak az ilyet illik kinőni.
Nem az exe miatt egy szerencsétlenség, az biztos. De még az is lehetséges, hogy az exe azért lett mellette "hárpia", mert elviselhetetlenül h.ülye volt. Az előző előtti mondatom 100%, a második olyan 60%-os valószínűségű spekuláció.
válasza:Én 10 éve élek ilyen házasságban és ennyi idő után elmondhatom, hogy változni nem fog.
Ha most elválnánk, és jönne az életébe egy új nő, szinte biztos lennék abban, hogy ő is úgy vélekedne rólam, mint te a párod exéről.
Ha együtt maradtok, majd pár év múlva meg fogod érteni, hogy az ex miért volt "hárpia". Ahogy én is rájöttem már arra, hogy miért én voltam az első nő a férjem életében, aki 1 hónapnál tovább kibírta vele. Bár nagyon jó ember, de férfi létére nagyon határozatlan és fontos helyzetekben tesze-tosza, valamint 42 évesen is naív. Ezeket a 2 volt felesége azonnal észrevette, én 22 évesen sajnos nem.
válasza:Nálunk is hasonló a helyzet. Szerintem három dolog fontos.
1. Legyen meg az illúziója, hogy hozhat döntést és te ebben támogatod és aktívan segíted (pl. hetek óta a férjem a tökéletes elosztót keresi. Már többet vettünk és visszavittünk, irtó sok idő, de igyekszem ott lenni és nem sürgetni, mikor megint ott állunk az ikeában vagy az obiban, hogy milyen konnektort vegyünk).
2. Ne lépj rá a tyúkszemére. Nekem is évekbe telt. Ha valamit mond, akkor azt írd fel és csináld úgy, a többire meg kérdezz rá, de amúgy csináld ahogy neked tetszik. Ezek nálunk ilyen lényeges kérdések, minthogy mit vacsizzunk (főleg ő), megvegyük-e az xy sport cuccot (ez mindig persze vegyük kell legyen, mert különben egy hét múlva megtudom, hogy én őt korlátozom, mikor csak annyit kérdeztem, hogy biztos kell-e mert van másik) stb.
3. Ne ráöntsd a döntést, hanem kérdezz rá előtte. Pl. te kinézted a kanapét vagy megvan a szombati program. Akkor kérdezz rá facebookon. Kétszer-háromszor is és biztosítsd róla, hogy elmondhatja, ha mást szeretne. De ha én kinyitható asztalt szeretnék, akkor úgysem mondja, hogy ő mást szeretne, viszont utána nem marad benne tüske. Főleg, ha nem azonnal vettük meg, hanem egy hétig még ő is nézegetheti, hogy mit szeretne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!