Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan adhatnám vissza az irányítást egy olyan férfi kezébe, akitől korábban elvették?
Páromról van szó. 2 éve vagyunk együtt. Tudni kell, hogy ő egy végtelenül odaadó ember azokkal szemben, akik közel állnak hozzá. Képes háttérbe szorítani a saját igényeit a másik javára, de túlságosan, ami már nem jó, mert nem fordít elég figyelmet önmagára. Ebből is adódóan hajlamos a negatív dolgok gyűjtögetésére, és magától csak akkor szóvá tenni, amikor már besokallt. Érdekesség, munkában pont nem igaz rá, hogy ne tudna irányítani vagy kommunikálni. Vezetői beosztásban dolgozik, tisztelik is, korrekt és emberséges.
Röviden a múltjáról, ami úgy gondolom részben ok lehet a viselkedésére... Az exfelesége, akivel 20+ évet volt együtt, igazi hárpia. Kihasználta, semmibe vette őt. A már felnőtt gyerekük úgyszintén. A családja előtt többnyire semmit nem ért a szava, nem tisztelték a döntéseit, nem támogatták. Nem elég, hogy az a nő rosszindulatú, de barátom elmondása alapján irtózatosan buta, tipikus veszekedős, kizárólag neki lehet igaza fajta. Nem is értem, hogy bírta ki ennyi ideig.
Rólam azt kell tudni, hogy elég sokat agyalok, érdekel a világ, így sok mindenről van véleményem, elképzeléseim, emiatt látszólag határozott vagyok. Viszont gyűlölök veszekedni, ordibálni, annyira értelmetlennek tartom… Egy vitában nem célom felülkerekedni, kompromisszumra törekszem, és jó érvekkel pillanatok alatt meg lehet győzni.
Páromnál az irányítás (akár egyenrangúság) hiánya abban is megnyilvánul, hogy sokszor a mindennapi teendők, közös programok számára mindegy, hogyan alakulnak. Arra vár, hogy én találjam ki, ő mindenhez alkalmazkodik. Gyakran adok neki teret, kérdezgetem mit szeretne, de akkor is sokszor olyasmit mond, amiről tudja, hogy én is úgy döntenék. Ebből szoktak lenni vitáink, mert nem vagyok hajlandó elsiklani az felett, hogy továbbra sem gondol magára. Ráadásul a nekem történő megfelelés közben is gyűjtögeti az őt zavaró dolgokat, amikből később megint esélyes a nagyobb vita... Tudom, hogy ez nem jó neki, de nekem sem az. Szinte teljesen alárendeli magát. Ha én találok ki olyat, amit tudom, hogy szeret, megint ott vagyunk, hogy én döntöttem, és ő követ. Kedvesség részemről, de így sem tudom vele éreztetni, amit akarnék, hogy ugyanúgy tudok hozzá alkalmazkodni, és jók a döntései. Próbáltam vele megbeszélni, hogy nagyon nem vagyok ez az irányító nőtípus, nekem ez inkább rossz. Valamennyit javult a helyzet, de még messze van a normálistól. Nagyon nehéz vele bármire jutni, mintha félne kifejezni, amit gondol.
Mit tanácsoltok, hogyan lehetne visszaépíteni a büszkeségét? Előbb-utóbb egyszerűen megszokja, hogy nekem nagyon is számítanak a gondolatai, és számomra ugyanolyan fontos, hogy az ő kedvében járjak?
7-es, most, hogy mondod, tényleg a nők szokták ezt csinálni. 😂 A férfi vét egy apró hibát és a nő fél év múlva felemlegeti. 😂 Mégis vannak tartós kapcsolatok, megnyugodtam. 😂
Nem ő mártírkodott, ez az én nézőpontom. Szerintem mindenki tudja nagyvonalakban, miért értek véget a párja tartós kapcsolatai. Ahogy elviekben azt is mindenki tudja, hogy ha valakit nem ismerünk, akkor főleg nem ítélkezhetnénk felette. Mégis nagyon kevesen tudják ezt betartani, ha olyasvalakiben tett kárt az illető, aki fontos nekik. Az exe tényleg nem normális, komoly problémák voltak vele, de ezt nem fogom részletezni. Annyit elárulok, hogy az irányításnak is vannak fokozatai, és jóból is megárt a sok egy papucsnak is. Nem véletlen vetett véget a házasságának. Azt nem vitatom, hogy azért nőtt a fejére az asszony, mert eleve megtehette vele. Nem ő az egyetlen ilyen típusú pasi, akit ismertem és ez történt vele. Attól még az ilyen “nők” undorítóak, nem érdemlik meg, hogy valaki szeresse őket. Itt nem a szimplán domináns, erős jellemű nőkre gondolok, hanem az ilyen haszonleső, kattant zsarnokokra.
Pont az a gond, hogy nem ilyen egyszerű a sztori, hogy csak irányítás kellene neki. Így is, úgy is utálok irányítani, de azért próbálkoztam, tényleg ez kell-e neki. Egyszer sem éreztem úgy, hogy az lett volna, amire vágyik. A legjobbak talán azok az esetek, amikor együtt hozzuk össze a napot (amúgy is az egyenrangúság lenne a normális). Csak ilyenkor meg noszogatni, én inkább feladom ha nem látok rajta a lelkesedést… Női papucsok is vannak? Azok micsodák, mamuszok? Igazából nem szoktunk veszekedni, pedig napi szinten ugyanezekkel szembesülünk. Néhány hetente szoktam ebbe jobban belegondolni, hogy még mindig nem változott semmi, és fogalmam sincs, hogyan lehetne megoldani…
válasza:Jelöljetek ki egy napot a héten vagy egy napot a hónapban, amikor leültök, és elmondhatja mi bántja. Ha kell, akkor írjon egy listát és olvassa fel azt vagy adja oda neked.
Valószínűleg azért nem szól azonnal, mert sokkal könnyebb lenyelni a békát, mint szembenézni egy nagy balhéval.
Én is hasonló vagyok mint a párod, addig nem szólok amíg be nem telik a pohár.
válasza:Nem vettek el tole, nem is volt neki. Ez egyertelmu.
En nem birnam..
válasza:Amugy a 13-as otlete jo.
Hetente vagy havonta csinaljatok egy check-in-t, tehat beszeljetek at a tipikus temakat mint penzugyek, szex, haztartas stb., ki hogy erzi magat. Nekunk bevalt.
válasza: válasza:Nőként én azt mondom, hogy agyonbonyolítod ezt az egészet, és ha ezt a témát sokáig elemezgeted, boncolgatod, cseszegeted a másikat, akkor szét fogtok menni (nem így legyen).
Egy párkapcsolatban vagy összeillenek a felek vagy nem.
Ennyi.
Van két ember, két külön személyiség, és ezek vagy passzolnak, vagy nem.
Nem úgy kell csinálni hogy kicsit passzol, de a többire meg ránevelem, mint a kutyákat a kutyaiskolában. Ennek így semmi értelme, mert mindkét fél boldogtalan lesz hosszabb távon.
Van az a helyzet amikor tudomásul kell venni ha két ember nem illik egymáshoz.
Igen, vannak kisebb hétköznapi dolgok amikben lehet igazodni a másikhoz ha pl. együttélésről van szó, de az alapszemélyiségét senki sem tudja hosszabb időre megváltoztatni.
De az biztos, hogy ha engem valaki állandóan bszogatna, elemezgetne hogy már megint nem úgy viselkedtem amit ő elvárt volna tőlem, akkor én már szakítanék, igaz én nem vagyok kapcsolatfüggő. Nem akarnék eljutni addig hogy egy kapcsolat átmenjen egy "átnevelőtábor" szintjére. Ha meg nekem listát meg táblázatokat kellene a viselkedésem miatt készíteni, vagy hogy mi bánt és mi nem, ott megenné a fene az egész kapcsolatot.
Hol maradnak az érzelmek? Hogy tud így két ember az érzelmei alapján egymásra hangolódni? Ahol harmónia van ott jó a kommunikáció is, ami oda-vissza áramlik a két fél között, mindenféle listák nélkül.
Nem lehet úgy megélni egy kapcsolatot aminek érzelmeken kellene alapulni, és mindkét fél legbelsőbb énjéből kellene fakadni a szeretetnek (szerelemnek), ehelyett analizálva, bszogatva, van valaki már minden lépése, gondolata miatt is.
Nem hibás egyik fél sem, az ex feleség sem (mert a faszi hagyta hogy ezt tegyék vele), egyszerűen vagytok ti, ki-ki a saját személyiségével, amit NEM kellene a másikra erőltetni ha ennyire nem passzol!
Nem könnyű dolog beismerni ha két ember nem illik össze.
Sokszor van egyezés bizonyos dolgokban, de az nem mindig elég egy jó és tartós kapcsolathoz.
válasza:Egyetértek az előttem szólókkal. Ez a férfi alapból ilyen, te szeretnél belőle egy tökös pasit nevelni, de nem fog menni. Melletted is azt érzi, hogy nem elég jó, nem tud megfelelni. Nekem is volt ilyen pasim, aki olyan volt, mint egy szobanövény, azt se tudta eldönteni, hogy mikor szabad átmenni az úton és mikor nem. Én nem bírtam, mert én sem akarok egy pótanyuka lenni, akinek mindenben döntenie kell. Olyan is volt, aki szintén mindenre azt mondta, hogy nekem mindegy. az is baromi fárasztó, mert annyi energiát sem fektetett a kapcsolatba, hogy elmondja, hogy ő mit szeretne. Ilyenekkel én nem tudok együtt lenni. Te tudod, hogy hogy szeretnél élni.
A 20 éves kapcsolatot meg valószínűleg senki sem erőltette rá, olyan nincs, hogy csak az egyik fél a hibás. Ha a nő zsarnok volt, ő meg ott is egy ultra papucs, aki hagyta magát. Én sem tudnék egy ilyen férfit férfiként tisztelni.
válasza:Utolso, gondolom, a check-in javaslatomra utalsz a "lista" megjegyzessel (?).
Mi a baj ezzel, ha az alaptermeszete szerint annyira konfliktuskerulo valaki, hogy mar OT MAGAT is zavarja (hogy ez a kerdezo parjanal igy van-e, nem tudjuk), es gyakorlatias megoldasokat keres, hogy vegre ki merje nyitni a szajat? Neha nehez eltalalni a legmegfelelobb idopontot, igy viszont mindenki tudja, hogy most es itt van ennek helye.
válasza:#19:
Én értem részedről a segítő szándékot, de komolyan, nem is akarok belekötni, csak leírtam amit gondolok....
Viszont ez nem egy kisegítő iskola, hanem egy párkapcsolat!
Felnőtt, elvileg érett emberekről van szó.
Lista kell ahhoz hogy egy elvileg férfi ki merje nyitni a száját??????
Jézusom!
Nem kell őt bántani azért amilyen, csak el kell fogadni hogy neki ilyen a személyisége, és nem kell ezért listákkal csesztetni.
Te mit szólnál hogy ha lenne egy párod aki listával rohangálna a lakásban ahová összeírná neked az ötleteit, hogy te mikor mit csináltál szerinte rosszul és annak mi lenne a helyes megoldása?
Mert hát végül is ő segíteni akar a listáival, bszogatásával, elemezgetésével.
Én így nem tudnék élni, még akkor sem ha tudnám, hogy a másik felet a segítő szándék vezérli.
Ha meg valaki már saját magán is észleli hogy nincs megelégedve ő maga a saját személyiségével, akkor forduljon pszichológushoz akinek ez a szakterülete.
Ha a pároddal akarod magad "személyiségfejlesztés" címszó alatt "kezeltetni", akkor az már a másiknak való megfelelési kényszerbe csaphat át. Mert ugye a párod a "saját képére" akarna téged formálni (ahogy a kérdező is), de annak nem sok köze van az önismereti fejlődéshez.
Ezért kell egy pártatlan személy aki lehet pszichológus, vagy önismereti tréner (coach, életvezetési tanácsadó).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!