1. Trimeszter, párkapcsolati kérdés. A ti párotok mennyire volt megértő?

Én az egész terhesség alatt el voltam tiltva, nem csak a behatolástól, hanem konkrétan az orgazmustól.

A férjem egy felnőtt, értelmes férfi és nem egy agyatlan ösztönlény, már bocsánat. Soha nem neheztelt rám emiatt, soha egy gúnyos vagy “vicces” megjegyzést sem tett.

Amúgy annyi más módon meg lehet oldani az intimitást, nem csak hagyományos értelemben vett közösüléssel.

Úgy tudtuk megoldani, hogy a férjem nem egy farka által vezérelt ösztönlény, és kicsit háttérbe szorította az ő igényeit. Jó, azt aláírom, valószínűleg a vécébe ordító raptor hangom, ami reggelente kiszűrődött a fürdőből, sokat ronthatott az ő vágyain, mert én 2 terhességből 2x bizony a 14. hetekig rendesen hánytam, ugyanakkor ha ez nem lett volna is részéről teljesen egyértelmű és elfogadható indok a visszavonulásra, ha akármilyen okból is, de nekem nem esne jól a közeledése.

Amúgy intimitást megélni olyan értelemben, mint bújás, közös filmezések, sok-sok beszélgetés az volt bőven a terhességeim teljes időtartama alatt, így szex ide vagy oda, nem távolodtunk el egymástól semmilyen értelemben (nekem a libidóm nem igazán volt jelen egyik terhesség alatt sem, ez szerencsére a szülések után megszűnt, akkor már csak az alkalom és a fáradtság volt az egyedüli tényező, egyébként a vágy maradéktalanul visszatért kb abban a pillanatban, hogy megszülettek a babák).

A gyerekvállalás sajnos ilyen műfaj, ideiglenesen a felnőttnek félre kell tennie a saját (jogos) igényeit. Én most például az alvásról mondok le, a kipihentségről, az énidőről, a tartalmas felnőtt interakciókról, korábban a terhesség alatt rengeteg finomságról (terhességi cukros voltam), a szabad szórakozásról, a kényelmes pozíciókról, a fájdalommentes életről, a könnyed mozgásról (és még sorolhatnám :D Utáltam terhes lenni). Ehhez képest az, hogy pár hónapig csak limitáltan van szex (de nem teljesen szűnik meg), szerintem igencsak kis áldozat. A férjem egyetértett velem. Vagy ha nem is, saját jól felfogott érdekében, nem mondta. De a lényeg: nem vegzált olyasmivel, amihez láthatóan nem volt kedvem, és bár beszéltünk róla sokszor, csipkelődéssel meg beszólásokkal sosem fárasztott. Tudta jól, hogy ha tehetném, továbbra is ugyanannyit szexelnék vele, mint korábban, szóval nem terhelt még a bűntudattal is meg bármi rossz érzéssel az alap negatív megéléseimen túl.

Szerintem mint az első írta, ez csak rosszabb lesz, megszületik a kisbaba és úgy el leszel fáradva, hogy örülsz, hogy alszol, mert a pici felkel nagyon sokszor jó sokáig. Nem lesz kedved szexre, vagy csak gyorsan letudjátok, ami neki nem fog megfelelni annyira, hogy meg fog csalni és lehet el is hagy más nőért.

Nem érdekli őt, hogy rosszul érzed magad ezek szerint, ráadásul még piszkál is.

Nem jó férfinek szülsz sajnos. :(

Csak az első trimeszterben vagy, és máris elégedetlenkedik? Szerintem ez nagyon gáz. Hol van még a vége? És ha vége is, nem lesz már sosem olyan, mint előtte volt.

Rettentő tahóság ekkora ösztönlénynek lenni. Nálunk az egyik terhességem alatt annyira szexundorom volt, hogy kb. semmi nem volt végig. Eszébe sem volt a páromnak megjegyzést tenni, megértő volt, nem okolt miatta.

"Elbeszélgettem vele már többször erről, de valahogy nem érzem hogy tényleg átmenne a dolog."

Egyáltalán nem megy át a dolog inkább így kellett volna megfogalmazni. Helyedben ha még lehet abortuszra menni, akkor azt tenném és elválnék tőle.

Olyan esetben, hogy nem lehet, vagy nem akarod elvetetni, akkor is elvalnek, mert még most helyre tudsz valahogy igazodni nélküle, hiszen a kicsi nem sír a kezedben.Arra készülj fel, hogyha vele maradsz, akkor a férjed szépen kufircolni fog más nőkkel, vagy csak egy személlyel, sőt lehetséges, hogy ő fog elválni tőled.Ennek jó vége nem lesz, nem tudom, hogy tervezett volt vagy sem a babuci, de ő neki a szex a legfontosabb, sem te, sem a születendő gyermek nem érdekli.

Nem maszturbálok, nem nézek pornót.

Tudnék viszonyulni a páromhoz, ha a gyerekünket várná, hogy akkor leállok. SZeretem a szexet, de tudok nélküle is élni.

Na, de hát nem is kellek a nőknek, mert mindig máshogy döntenek, mondhatni megehetik, amit főztek.