1. Trimeszter, párkapcsolati kérdés. A ti párotok mennyire volt megértő?

A párodnak megkéne érteni a helyzeted, plusz azt is hogy ha ezzel piszkál csak mégszarabb lesz.

Én már a legelején kórházba kerültem folyamatos hányás miatt 8 héten el is ment ez miatt az ikreinkből az egyik kisbaba. Ezeken után nem mertünk szexelni, nagyon féltettük azt amelyik megmaradt. A 7. Hónapig hánytam, majd a az utolsó három hétben ismét (gyomorsavamat). Nem volt erőm se kedvem. Egy götrelem volt az egész terhességem. A férjem pedig megértő volt, nem zaklatott, nem pornózott, nem csalt meg. Egy régi képemre verte ki magának, hogy ne fárasszon ezzel.

Úgy gondolom ez lenne a normális.

Szülés után még 4 hónapig semmi se volt, egyikönk se igényelte.

Tehát több mint egy évig nem volt szex. Csakis azért éltük túl ezt mert sokat beszélgettünk, jártunk el kettesben programozni, szeretjük egymást.

A helyedben otthagynám a férfit mert érzéketlen, de érdemes lehet beszélni vele, akár egy külső ember segítségével. Erre sajnos számolni kell ha terhes lesz az ember.

Szerinted mégis miért? Véded pedig undorító ahogy viselkedik. Konkrétan érzelmileg bántalmaz, manipulál hogy szexelj vele.

Azt csinálsz amit akarsz, senkit nem fog érdekelni ha kényszerből hagyod magad megbaszni aztán egy életre megutalod a szexet.

Most tartok az utolsó fordulónál, jobban mondva már túl azon, márcsak meg kell születnie a bébinek.

Az első trimeszter nekem egész jó volt. Kívántam is , viszont akkor én tartottam tőle, hogy mi van ha baj lesz... De azért csináltuk, isteni volt. De azt is megértette, hogy miért kevesebbet, amit hozzáteszek, hogy bánok. Mert nyugodt lélekkel lehetett volna.

A második trimeszter eleje is tök jó volt, mígnem el lettem tiltva.

Na az nem volt jó, mert sokszor kívántam. Ő megértően mellettem volt.

A harmadik trimeszter alatt is kívánom, de most ő az aki annyira nem. Illetve valahogy nekem sem olyan jó érzés . Nem is tudnám leírni, hogy milyen. A testemmel pedig nem igazán vagyok kibékülve így, lehet emiatt is rossz. A pici is mozgolódik, fura hogy ott van, mégha belül is.

Abba is hagytuk.

Összességében nekem egy tök megértő párom van. Ezt nagyon szeretem benne egyébként.

Megoldani úgy oldottuk meg, hogy ki lett elégítve. Ha én vágyakoztam, akkor inkább csináltam neki.

Bár mondjuk tény, hogy picit így belegondolva elhanyagolva érzem magam, mert bár a szex tilos volt, illetve nem komfortos, de mást lehetett volna.

Talán ha nem reagálsz a megjegyzêsekre?

Attól fél, hogy nálatok se lesz szex hónapokig, a szülés után meg végleg elmarad. Gondolom, kedves barátai már vàzoltàk neki a forgatókönyvet, hogy innentől évente egyszer lesz szex. Aztán az is lecsökken idővel. Ő meg kezdi komolyan venni ezt a viccelődést.

Azt ugye tudja, hogy szülés után 6 hétig nem lehet? Hogy fogja túlélni? Pici baba mellett hónapokig nem az lesz az elsődleges, hogy szexeljetek. Örülsz, ha élsz.

Ülj le vele megbeszélni, hogy részedről komoly kételyek merültek fel, hogy túl fogja-e élni a házasság a gyerekvállalást. Mert neked úgy tűnik, hogy csak arra épül, hogy neki legyen meg a rendszeres szex, és ha 3,5 HÉT UTÁN kapod a szekálást, az komolyan felveti a kérdést, hogy mi lesz, ha a doki eltilt, és mi lesz 6 hétig szülés után? Mi lesz, ha nehéz lesz pár hónapig? Akkor befogja a férjed a törölközőt, mert nincs szex? Vagy őt nem zavarja, ha te nem élvezed? Az is felvet kérdéseket.

Állítson magán, mert neked ez rohadtul nem vicc. Ő könnyen van, ha megunja, lelép egy gyerektelen csajhoz, akinek mindig van kedve meg ideje dugni. Te meg ott maradsz a gyerekkel egyedül. Vagy fogat összeszorítva kell majd akkor is aláfeküdni, ha élni se marad erőd, különben fut a farka után? Mert ezzel a viselkedéssel épp a bizalmad rombolja le, pedig most kéne a legjobban hinnéd abban, hogy ő veled marad és támogat, a következő cirka 20 évben. De ahogy a dolog kinéz, ő csak fix puncit lát benned, mást nem nagyon. Neked meg kezd elmenni a bizalmad és a szexre egyre inkább kötelező muszàjként gondolsz.

Szerintem mondjuk sokra nem mész vele, hogy kinek hogy reagált a férje.

Nálunk két baba korán elment. A legjobb barátjának a felesége is épp terhes volt, és náluk sajnos a 26. héten meghalt a baba, meg kellett szülnie a nőnek. A férjem támogatta a barátját. Én hormonokat kaptam, hogy a terhességet ki tudjam hordani. Egész nap hánytam, a terhesség végéig, a szülőszobában is. Végül sürgősségi császár lett, mert 5úl rövid volt a köldökzsinór.

Ezek után a férjem mi sem természetesebb, hogy mindkettőnket féltett mint állat. Örült, hogy élünk. Nem a szex volt a legfontosabb.

Hiába vagy felháborodva rám meg hiába vagyok lepontozva úgyis az lesz, hogy hűtlen lesz, vagy egyedülálló anya leszel.

Az olyan férj, aki az első trimeszter idején a szexre koncentrál és még oltogat is lájtosan poénként, ami neked rossz az nem fogja kibírni szexuális együttlét nélkül 6 hétig, vagy utána, hogy lefekszel vele, de csak gyors menet lesz, ami nem lesz kielégítő számára (neked sem biztosan), mert például a kisbaba sír a kiságyban, vagy nagyon el leszel fáradva.

Mentegesd nyugodtan, de az lesz a végeredmény.

Más férfi megértő, sőt még attól is tart, hogy a szex árt a kicsinek és óvatos, vagy csak pettingelnek. A tiéd meg az ellenkezőjét műveli.

Tulajdonképpen ha a kisbabát nem is vesszük bele még akkor is oda jutsz, amit megjósoltam, mert nem egy és nem kettő kapcsolat megy tönkre eltérő szexuális vágy miatt.

Csak olvasgass itt ezen az oldalon, millió kérdés a szexhiányról szól.

Jesszusom😅

Válás? Abortusz?

Úgy festitek le most ezt az egèszet hogy soha többet nem lesz közöttük normális a szex. Mert most ez, most a baba.

Más fèrfi teljesen lemond inkább a szexről stb..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Olvasd el hová jutottak...