Mit csináljak? teljesen padlón vagyok 28./F

3 évvel ezelőtt a barátnőm szakított velem azóta nem beszéltünk most meg nemrég megkeresett, hogy próbáljuk meg újra együtt.

Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű, hogy röhögjek az arcába de viszont megbocsájtani azt amit tett velem az nagyon necces és most egy ilyen se veled se nélküled helyzetben vagyok. Szeretem is meg nem is. Mind ketten egyidősek vagyunk, 18 éves korunkban jöttünk össze tehát hét évig voltunk együtt. A szakítás abból keletkezett, hogy ő már nagyon gyereket szeretett volna aminek én nem voltam ellene, hogy legyen de én anyagi okok miatt én ezzel várni akartam akkor még 3-4 évet.

Nem kerestem rosszul meg akkor voltam az előrelépésem küszöbén már a munkámban amivel még jóval többet tudtam majd keresni és miután abból is van félrerakva meg úgyérzem, hogy rendben vagyunk akkor akartam volna bevállalni teljes biztonsággal és semmiképpen sem akartam azt, hogy mondjuk az életszínvonalunkból lejjebb keljen adnunk vagy kevesebb pénzünk maradjon egy gyerek miatt. Ő meg akkor hajthatatlan volt, hogy ő akkor is szeretne ha valamennyire vissza kellene vegyünk magunkból.

Na én erről hallani se akartam aminek az lett a vége, hogy azt mondta akkor ennek az egésznek vége és keres valakit aki majd megadja neki a gyereket. Na ez a mondat is akkor nagyon szíven szúrt már mert én se voltam a gyerek ellen csak várni akartam amíg nem menne semmi rovására. Meg főleg azért is esett ez nagyon rosszul mert velem volt akkor 7 évig most kivel legyen akkor gyereke ha nem velem? Komolyan képes lett volna valaki olyannal összeboronálni magát akit akkor ismer meg vagy eltelik 1 év és akkor már tessék mehet is a gyerek bármi áron akár egy olyannal is akit nem is ismer olyan jól mint engem?

Eltelt 3 év azóta én ebbe teljesen tönkrementem lelkileg.

A munkám ugyan megvan és minden úgy történt ahogy akartam és ha türelmes lett volna mostmár én is elérkezettnek láttam volna az időt a gyerekre de lelkileg teljesen összeomlottam ez nekem nagyon törés volt amit 3 éve csinált. Azóta én nem is voltam senkivel, hiába próbáltam nyitni mások felé mindenhol csak az ő képe volt a szemben.

A 3 év alatt egy szót nem beszéltünk, egyszer láttam egy bevásárlóközpontban de ő nem vett észre és utána el is mentem onnan gyorsan.

Nemrég pedig megkeresett és hosszan bocsánatot kért tőlem, hogy igazam volt mindenben és nagyon sajnálja és senkiben nem látta azt az alkalmasságot, hogy ő legyen a gyereke apja rajtam kívül és most meg könyörög nekem, hogy próbáljuk újra.

Gondolkozási időt kértem tőle de egyszerűen nem tudom. Hiába szeretem nem tudom elfelejteni amit csinált velem és, hogy mekkora lelki roncs lettem miatta. Ugyanakkor meg ha más felé próbálok nyitni akkor meg mindig csak az ő képe ugrik be előttem és képtelen vagyok arra, hogy mással ismerkedjek.