Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak? teljesen padlón vagyok 28./F
3 évvel ezelőtt a barátnőm szakított velem azóta nem beszéltünk most meg nemrég megkeresett, hogy próbáljuk meg újra együtt.
Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű, hogy röhögjek az arcába de viszont megbocsájtani azt amit tett velem az nagyon necces és most egy ilyen se veled se nélküled helyzetben vagyok. Szeretem is meg nem is. Mind ketten egyidősek vagyunk, 18 éves korunkban jöttünk össze tehát hét évig voltunk együtt. A szakítás abból keletkezett, hogy ő már nagyon gyereket szeretett volna aminek én nem voltam ellene, hogy legyen de én anyagi okok miatt én ezzel várni akartam akkor még 3-4 évet.
Nem kerestem rosszul meg akkor voltam az előrelépésem küszöbén már a munkámban amivel még jóval többet tudtam majd keresni és miután abból is van félrerakva meg úgyérzem, hogy rendben vagyunk akkor akartam volna bevállalni teljes biztonsággal és semmiképpen sem akartam azt, hogy mondjuk az életszínvonalunkból lejjebb keljen adnunk vagy kevesebb pénzünk maradjon egy gyerek miatt. Ő meg akkor hajthatatlan volt, hogy ő akkor is szeretne ha valamennyire vissza kellene vegyünk magunkból.
Na én erről hallani se akartam aminek az lett a vége, hogy azt mondta akkor ennek az egésznek vége és keres valakit aki majd megadja neki a gyereket. Na ez a mondat is akkor nagyon szíven szúrt már mert én se voltam a gyerek ellen csak várni akartam amíg nem menne semmi rovására. Meg főleg azért is esett ez nagyon rosszul mert velem volt akkor 7 évig most kivel legyen akkor gyereke ha nem velem? Komolyan képes lett volna valaki olyannal összeboronálni magát akit akkor ismer meg vagy eltelik 1 év és akkor már tessék mehet is a gyerek bármi áron akár egy olyannal is akit nem is ismer olyan jól mint engem?
Eltelt 3 év azóta én ebbe teljesen tönkrementem lelkileg.
A munkám ugyan megvan és minden úgy történt ahogy akartam és ha türelmes lett volna mostmár én is elérkezettnek láttam volna az időt a gyerekre de lelkileg teljesen összeomlottam ez nekem nagyon törés volt amit 3 éve csinált. Azóta én nem is voltam senkivel, hiába próbáltam nyitni mások felé mindenhol csak az ő képe volt a szemben.
A 3 év alatt egy szót nem beszéltünk, egyszer láttam egy bevásárlóközpontban de ő nem vett észre és utána el is mentem onnan gyorsan.
Nemrég pedig megkeresett és hosszan bocsánatot kért tőlem, hogy igazam volt mindenben és nagyon sajnálja és senkiben nem látta azt az alkalmasságot, hogy ő legyen a gyereke apja rajtam kívül és most meg könyörög nekem, hogy próbáljuk újra.
Gondolkozási időt kértem tőle de egyszerűen nem tudom. Hiába szeretem nem tudom elfelejteni amit csinált velem és, hogy mekkora lelki roncs lettem miatta. Ugyanakkor meg ha más felé próbálok nyitni akkor meg mindig csak az ő képe ugrik be előttem és képtelen vagyok arra, hogy mással ismerkedjek.
Valahol megértem a csajt. Régen pl. szüleim korában nem volt divat a nők idejét a végtelenségig húzni, 1-2 év után már jött az esküvő meg a gyerek is. Nem azt mondom, hogy nem tolódhat ki ez egy kicsit, de szerintem 7 év után tök jogosan vágyott a barátnőd gyerekre, nem csak az anyagiakat kellett volna mindenáron hajtani, rá való tekintet nélkül.
Gondolom, a csaj bepánikolt, hogy 4 év múlva meg majd ráunsz, összejössz egy 20 évessel, csinálsz neki gyereket, ő meg kereshet társat 30 évesen, amilyen korú nőktől sok pasi már fejvesztve menekül, nehogy gyereket akarjon.
Itt neked is legalább annyira kéne bocsánatot kérned, mint neki, és abban sem vagyok biztos, hogy neki kéne könyörögnie, de való igaz, hogy ő racionális, és nem talált mást.
"nem csak az anyagiakat kellett volna mindenáron hajtani, rá való tekintet nélkül."
Már bocsi de miből lesz neki pelenkája,ágya,játéka,pólója,nadrágja,cipője?
meg miből viszem el nyaralni vagy veszek neki ételt meg vizet? Ezek azthiszed ingyen vannak?
Magunkat védtem akkor ezzel 11-es, hogy attól, hogy jön egy gyerek ne kelljen csökkenteni az életszínvonalunkat amit végül ő is belátott így utólag, hogy már ő is úgy látja az előregondolkodásommal magunkat védtem.
Ha valakinek hát nekem nem kell bocsánatot kérnem. Mert amit én ígértem neki akkor az be is lett volna tartva mert minden anyagi elképzelésem úgy alakult ahogy én azt elképzeltem. Mondtam, hogymár küszöbén voltam az előrelépésemnek a munkámban ami nem sokkal a szakításunk után meg is történt. Mivel nem volt sok megtakarításunk ezért akartam mégtöbbet ezért kellet volna még az a 3-4 év ami simán belefért volna mert akkor sincs még 30 mire aktívan próbálkozunk.
Én amit ígértem az be is lett volna tartva szóval nem igazán érzem, hogy valamiért bocsánatot kellene kérjek
"Kicsit másképp látom a dolgot. 25 éves volt, hét éve voltatok együtt, ha jól értettem, akkor ez alatt nem jutottatok el a házasságig a gyerekvállalásra meg azt mondtad, hogy 3-4 év múlva, 28-29 éves korában térjetek vissza."
Házasságot egyikünk se akart ezt megbeszéltük.
Lusták vagyunk ezeknek a dolgoknak a megszervezéséhez mindketten.
Ami meg a gyerekvállalást illeti nem voltam ellene én is akartam csak nem úgy, hogy akár mindennek rovására is.
11-es vagyok, én azt értem, hogy kell a pénz, de még mindig nem gondolsz a nőre, csak a saját igazad szajkózod. Mindegy, mit is lehet várni. Tipikusan az a duma, amit az mond, aki a kifogásokat keresi, ha fontos lett volna neked a csaj meg hogy legyen gyereketek, 1 gyereket bevállalsz, és nem hagyod, hogy elmenjen. Mivel volt munkád, és felteszem, ő is kapott volna gyedet, csak nem az éhkoppra jöttetek volna ki.
Amúgy ő sem belátta, hogy milyen fasza is voltál, hanem most úgy fordult a kocka, hogy még így is jobban megéred neki, mert ugye nem talált olyat, aki jobb lenne, így próbálja minimalizálni a kudarcot.
És én meg felejtsem el azt, hogy ezzel mekkora és mennyi fájdalmat okozott nekem?
Az alkalom itt lenne ha akkor elfogadja amit mondok és velem marad. De nem maradt.
Ráadásul úgy ment el tőlem,hogy emlékszem mikor szomorúan elköszöntem tőle mikor elhozta a cuccát még csak el se köszönt hanem rámb.szta az ajtót. Azóta is a szemem előtt van.
Szerinted ezeket csak úgy el lehet felejteni?
Pláne úgy, hogy tűzön vízen át támogattuk egymást előtte bármi volt aztán meg átváltott egy bunkó nőbe aki úgy viselkedik velem mintha ellenségek lennénk?
Ettől függetlenül még nem döntöttem lehet, hogy az lesz amit mondasz, hogy visszafogadom mert még mindig szeretem. De életre szóló sebeket okozott ezért félek is és ezért nem tudom pontosan mit csináljak ezért próbáltam segítséget kérni
Hát itt max. szubjektív véleményeket fogsz kapni.
A lelki fájdalmaidat inkább egy szakemberrel kellene megbeszélned szerintem, mert valahol az se normális, hogy 3 év alatt nem sikerült túllépned ezen.
Mérlegelj, melyik az erősebb, a szereteted iránta vagy a neheztelés?
De azt sosem fogod megérteni, hogy egy nőnek mennyire fontos tud lenni a gyerektéma, kb. olyan szerintem, mintha neked azt mondta volna, hogy egy 3 évig nincs szex akármi miatt, de ha kibírod, aztán lesz csak meg a jutalom. Kb. ilyen, ide aztán jöhetnek az észérvek.
"kb. olyan szerintem, mintha neked azt mondta volna, hogy egy 3 évig nincs szex akármi miatt, de ha kibírod, aztán lesz csak meg a jutalom. Kb. ilyen, ide aztán jöhetnek az észérvek."
Kb át is éltem ezt.
hacsak az éveken át tartó lelkironcsátételem pornónézéseit nem mondjuk szexnek de inkább ne.
"Hiába szeretem nem tudom elfelejteni amit csinált velem és, hogy mekkora lelki roncs lettem miatta."
Ha így érzel, akkor eszedbe se jusson újra kezdeni. Mit akarsz? Még jobban sz*rul lenni?? Minek bolygatni a multat. Nem származik belőle semmi jó.
Magaddal foglalkozz, hogy gyógyulj.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!