Szerintetek várjak még rá, vagy szálljak ki végleg az életéből?

4 hónappal ezelőtt összejöttem egy pasival. Előtte legalább fél évig kerülgettük egymást, de sosem történt semmi, bár mindketten nagyon tetszettünk egymásnak. Szóval amikor összejöttünk, 1 hónapig minden csodálatos volt, de aztán megtudtam, hogy 5 éve barátnője van. Igazából valamilyen nagyon furcsa lelki kötődés van közöttük. Másfél éve nem szexelnek (ez biztos, egyértelműen kiderült, de ezt most nem részletezem), minden nap üvöltöznek, de a múltban együtt átélt nehézségek összekötik őket. A lényeg, hogy amikor megtudtam, hogy kapcsolatban van, ott akartam hagyni, de azt mondta, hogy belémszeretett, adjak neki időt, hogy lezárja a kapcsolatát. Mivel én addigra már hihetetlenül megszerettem, belementem a dologba. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, és nem történt semmi, ami arra utalna, hogy közeleg az a szakítás. Állítólag érzelmi zsarolás, fenyegetőzés, stb. van a lány részéről, és ezért nem tudja kirakni. Viszont én ezt már nem bírom tovább. Már 3-szor ki akartam szállni, de nem hagyta, mindig keresett, annak ellenére, hogy kértem, h ne tegye. Ha nem vettem fel a telefont, jött, sírt, és kérlelt. Azt mondja, hogy nagyon szeret engem. (Ezt egyébként maximálisan érzem is, amikor együtt vagyunk.) Pár napja viszont besokalltam, nem bírom ezt már lelkileg, és úgy döntöttem, hogy kiszállok. Nem kezdtem el neki részletezni, hogy miért. Értelmetlen 66-odjára is elmondanom, úgyis jól tudja, hogy én mennyire szenvedek ettől a helyzettől. Szóval egyszerűen csak eltűntem. Nem veszem fel a telefonjait és nem válaszolok az sms-ekre. Nem tudom, mit érek el ezzel, de annyi biztos, hogy valamilyen szinten nyugodtabb vagyok. Így nem tud napi szinten rosszul esni valami. Viszont rettenetesen hiányzik, ezért néha elbizonytalanodom, hogy jól teszem-e most, amit teszek. Mert azt tudni kell, hogy ilyen erős érzelmeket én még nem éltem át, mint amiket mellette tapasztalok, és olyan, mint ha 1000 éve ismerném. Ti mit tennétek a helyemben??? (én 27, ő 30)