29 éves LÁNY vagyok, nem vagyok szerelmes, hogy szálljak ki?

Hát ez komoly...gyereketek lesz, de mégse szereted. Nehéz erre bármit is mondani, hisz ott a gyerek aki sok mindent megváltoztat.

Mindenképp beszélned kellene a pároddal. Ha van esze, lelkiismerete akkor mellett marad akkor is ha vége a kapcsolatotoknak, és segít a baba nevelésében.

De ezért szerintem nem kellene lemondanod a boldogság kereséséről.

Persze nehéz lesz így ismerkedni... Talán most még a baba miatt kellene kicsit várnod a dologgal, mert a szülés után rossz lesz egyedül.

De a pároddal beszélned kell akkor is valamikor, ha tényleg ennyire rossz neked.

Szerintem csak most, hogy jön a baba, bepánikoltál, hogy mégsem ilyen lovat akartál.. meg szerintem félsz is, hogy mi lesz, megváltozik az életed, ilyen bizonytalanság szerintem házaspároknál is előfordul, akik nagy szerelemből jöttek össze...

Jó "magyarázkodásnak" hangzik, hogy későn érő típus vagy, de kérdezem én, mégis milyen későn? Ha eddig mondjuk 18 éves korodtól neked jó volt az eddigi helyzet? Nem nagyon kerested a fellángoló érzelmeket. Kényelemből, vagy ki tudja unalom ellen, de nem mondom, hogy rosszból, akár kölcsönös előnyökre alapozva, de szerelem nélkül együtt vagy valakivel, nem is először, akivel gyereket is csináltatsz magadnak.

Majd épp 40 felé megváltoznál?

Inkább veled van a baj, ahogy írtad soha nem éreztél senki iránt olyan dolgokat, valami miatt gátolt vagy ezzel kapcsolatban, nem engeded az érzelmeidet felülkerekedni, de igazából megnyilvánulni sem. Mintha érzelmileg sérült lennél, nem tudom, hogy szüleid szerették-e egymást? Kimutatták-e szeretetüket egymás iránt pl a gyerekeik előtt? Vagy milyen trauma érhetett.

"A szex sem jó!"-mondod. Hogy is lenne jó a szex? Én életemben 99%-ban csak szeretkeztem, sosem szexeltem..

Hát vigyetek, és vigyél bele igazi érzelmeket!!! attól majd jó lesz... finoman, apránként, először legyen jó csak egy kézfogás, aztán símogatás...ha már ez jó, akkor jöhet egy csók...csókolgatás... és akkor majd jó lesz a "szex" is...

A szeretetet és a szerelmet is tanuljuk ugyanis, ezeket meg kell tanulnunk!

Talán majd épp a születendő gyereked lesz az, aki megtanít rá jobban, sőt ez általában így is van, érzelmesebb lesz az ember. És nem vagyok abban biztos, hogy másik emberre lenne szükséged... pláne a gyerekednek másik apára... szerintem próbálj meg kicsit változni, kinyílni, engedd, hogy több szeretet jusson a szívedbe, nyílj meg jobban a párod előtt is, ne görcsölj, meg feszengj folyton a társaságában, inkább bízz benne, fogadd el, hogy szeret, engedd magadat is szeretni, és te is mutass több szeretetet iránta, ha ő egy rendes, szeretni való, jóra való ember...

Azt kívánom nektek, hogy inkább találjatok egymásra az elkövetkező hónapokban, fedezzétek fel egymásban a szeretetet, örüljetek együtt a jövevénynek, osszátok meg minden élményeteket, érzéseteket ezzel kapcsolatban egymással, ez főleg rád vonatkozik...

és ha nem zárkózol el annyira, adsz egy esélyt magadnak is és magatoknak, akkor lehet, hogy a szerelem is rád talál...

szerintem ez a legjobb, amit tehetsz, mindenféle gyors szakítás, meg új férfi keresése helyett, ami mind csak kétségbeesett, és értelmetlen kapkodás lenne...

De mi a gondod?

A párod nem jó ember? Nem dolgozik? Nem szeret téged? Iszik? Ver? Mi a bajod? Amiből "kiút" kéne?

Lefogadom, hogy még tök jól is éltek...

Nagyon jól tudod, hogy ilyenkor már nincs kiút a terhességből, hanem szépen megszülöd. Ne most próbáld megváltani az életed, nem fog sikerülni.

NE HISZTIZZ!

Nagyon-nagyon ideje lenne, hogy most már a gyermekeddel is törődj, ne csak a saját nyűgöddel, hogy egy biztonságos, szerető otthonba jöjjön világra.

Ha nagyon gyengének érzed magad ehhez, akkor tényleg menjél egy egy pszicho-hoz...