Párom meggondolta magát a gyerekvállalást illetőleg?

Nézd, ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki megígérje, sose akar majd gyereket. Ezt elhinni meg még ostobábbnak. Azt se tudni, mi lesz holnap, nemhogy évek múlva.

Valószínűleg a férjed mindenképp el fog válni tőled. Ahogy írod is, ebben nincs kompromisszum. El kéne foganod, mert neked valószínűleg nem is való gyerek, és ronda dolog lenne önzőségből tönkretenni egy kisgyermeket. Minden gyereknek jár a normális anya.

Hát jó szar szituációban vagytok, és igazából egyikőtök sem hibás. Persze neked szarabb, hiszen a férjed változtat a megállapodáson, de ő sem tehet arról, hogy változik.

Ha nem magától a terhességtől ódzkodsz, akkor esetleg gondold át, hogy ha a férjed maradna otthon a gyerekkel, akkor szóba jöhetne-e nálad. Ha igen, akkor mondd meg neki, hogy oké, te megszülöd, de onnantól kezdve szerepcsere, aztán ha arra igent mond, akkor bele is kezdhettek.

Én válnék a helyedben. Ahogy mondod, ez nem kompromisszum tárgya, nem lehet félig gyereket vállalni. Ezek szerint mégsem ő a tökéletes férfi számodra, ami elhiszem hogy fáj, de azt a hibát ne kövesd el, hogy a másik kedvéért szülsz, miközben te magad soha nem akarsz.

Mi is 6, lassan 7 éve vagyunk együtt és mi is tisztáztuk a legelején, hogy gyerek nem lesz. Szerencsére ebben mai napig nagy egyetértés van, de ha neadjisten meggondolnák magát és el kezdeni bombázni a gyerek témával, akkor fájó szívvel ugyan, de lezárnám a kapcsolatot. Egyetlen férfi sem ér annyit, hogy tönkrevágjam miatta az egyetlen életemet.

Nálunk is hasonló konfliktus alakult ki, de nálam a párom iránti szeretett győzőtt. Illetve ő eleve apa típus. Érte még a babát is vállaltam.

Az sincs sehol kőbe vésve hogy attól mert nem belső késztetés miatt vállalunk gyereket attól csak szar anyák lehetünk.

Én azt mondom, hogy ha van kisbabás család az ismerettségben ahol esetleg átmehettek segíteni, akkor tegyétek meg. Persze van a gyereknevelenésnek szép oldala is, meg ott van a kőkemény munka is mögötte. Az éjszakázás, a kimerűltség, amikor sír és nem tudod mi baja. Majd dackorszak stb.

A párod szép oldalát látja a dolgnak, de sok férfi nem gondol bele mekkora energia, empátia, türelem kell a gyerekhez, főleg ha nincs segítségetek és még extrém hasfájós is.

Hát nézd, lehet, hogy azt mondja majd, ő sem akarja felborítani a kényelmes, megszokott életét és párkapcsolatát, ezért vêgül hagyja a gyerektémát, de az is lehet, hogy győz a vágy, az ösztönök. Ez olyan 50-50%, lehet, hogy összefut egy nővel, aki vonzó és gyermeket is szeretne, és azt fogja mondani magában, ez a nő közelebb áll hozzá értékrendben, mint te, vele boldog is tudna lenni és családot is alapíthatna.

Mi itt nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de ha valaki szeretne családot, gyereket, azt az érzést azért nehéz leküzdeni.

Természetesen megértelek téged is, elképzeltél egy életet a férjeddel, de megértem őt is. Az emberek változnak, azért, mert 6 éve nem vágyott még gyerekre, azóta felébredhetett benne a vágy, erről nem tehet.

Szóval nem jogos, hogy átverve érzed magad emiatt, hiszen az ember 25-26 évesen nem dönthet az egész életéről, ez nem elvárható, az emberi természet egyszerűen nem ilyen.

Az ember változik. Húszévesen teljesen elzárkóztam a gyerektémától, kinyílt a világ, úgy éreztem ebbe nem fér bele soha. Azóta a másodikat várom harmincévesen.

Ez nem átverés és nem is vagytok hibásak ebben. Ez van, eddig klappoltatok, most már nem. És ahogy írod, ebben nincs kompromisszum.

Aki gyereket nem akar, azt nem lehet kényszeríteni. Aki pedig akar, annak előbb utóbb lesz. Kérdés, hogy mennyit kell hozzá szenvedni. Ex főnököm közel húsz évet szenvedett a feleségével, aki nem akart gyereket. Szerették egymást, ő elnyomta magában a vágyat. Most már bőven elmúlt negyven, négy éve elváltak, az új feleséggel megvan a közös gyermek. Élete legboldogabb időszaka és nagyon bánja hogy nem mentek szét előbb.

Azt gondolom, hogy ha jön a fellángolás, akkor csak idő kérdése hogy mikor lesz vége. Lehet pár hónap és hosszú, kínlódós évek is...