Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párom meggondolta magát a gyerekvállalást illetőleg?
Sziasztok. Nem tudok aludni, annyira szorongok a kialakult helyzet miatt, hogy inkább kiírom magamból. 30 éves nő vagyok, férjem 32 éves, és 6 éve vagyunk együtt. Azt kell tudni rólunk, hogy a kapcsolat legelején mindketten átbeszéltük, hogy mik a hosszútávú terveink gyerekvállalás kapcsán (ugyanazok voltak), úgyhogy megegyeztünk abban, soha (!) nem fogunk gyereket vállalni, mert az nem nekünk való. Én azóta is 100%-ban tartom magam ehhez, meg sem fordult a fejemben a gyerekvállalás, előbb fekszem be egy koporsóba akkor már. A párom viszont nagyon úgy néz ki, hogy kezdi magát meggondolni, látván, hogy a baráti társaságunkból is sokan családot alapítanak. Mint tudjuk, a nők sokkal nehezebb helyzetben vannak minden téren, ha gyereknevelésről van szó. Ezeket a terheket biztosan nem szeretném és nem is fogom vállalni, több okból kifolyólag sem, de ezt most hosszú lenne részletezni. Pár hónapja elkezdett célozgatni rá a férjem, hogy nekünk is lehetne gyerekünk. Mondtam, hogy tőlem biztosan nem lesz gyereke, ilyenkor általában hanyagolta a témát egy-két hétig mondjuk, aztán valahogy megint előjött. Rákérdeztem nála az utóbbi alkalomnál (tegnap), hogy ő most komolyan gyereket szeretne!? Azt mondta nem tudja még biztosra, de egyre nyitottabb a gondolatra és kezdi úgy érezi, hogy megvannak benne az apai ösztönök.. teljesen elképedtem és egyben levert a víz, mert ebben a kérdésben nincs kompromisszumlehetőség. Nem szeretnék elválni a férjemtől, mert számomra ő a tökéletes férfi, nincs senki másra szükségem, de ha ő gyereket szeretne majd valamikor, akkor én nem fogom tudni neki ezt megadni, mert hatalmas áldozat lenne a részemről. Akkora áldozat, ami az egész életemet örökre befolyásolja, és ráadásul a hátam közepére sem kívánom. Nagyon kétségbe vagyok esve, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Kicsit átverve is érzem magam, mivel megbeszéltünk valamit a kapcsolat elején, amihez most a férjem nem tartja magát.
Mit gondoltok, van okom bizakodni, hogy ez csak egy átmeneti fellángolás nála és elfelejti az egészet, úgy ahogy van?
Szerintem a mai világban, amikor kitolódik a gyermekvállalás és éppen kinyílik a világ, akkor nagyon kevés husznéves tudja reálisan eldönteni, hogy akar-e gyereket ténylegesen majd egyszer, vagy sem. Egyszerűen annyira nem ott tart az élete, hogy elképzelni sem tudja. Aztán idősödik, gondolkozik, megteremti a szükséges anyagi javakat, ott ül a közepén, körbenéz és azt látja, hogy már mindenkinél születnek a gyerekek és jé Gézáék is túlélték, sőt tök boldogok, meg jé Józsiék is, azta, Piroskáék is tök jól megvannak. Nyilván ilyenkor újra gondolja az ember, hogy ő miért is zárkózott el ettől ilyen élesen. Valaki önigazol, másnak meg megváltozik a véleménye. Nálatok ez történt, csak más irányokban.
Én azt gondolom, hogyha valakiben komolyan felmerül a gyerek utáni vágy, azt nem lehet elnyomni. A kompromisszum az jelen esetben, ha valamelyikőtök feladja az álmát, vagy ha elengeditek egymást, mert szeretitek egymást annyira, hogy nem vártok ekkora áldozatot a másiktól. Szerintem ez hosszútávon nem fog működni. Ha valamelyik fél elnyomja a vágyait, abból csak feszültség, frusztráltság keletkezik. És nem... nem könnyebb egyik út sem, mert ciki, ha valaki nem akart gyerekkel szenved, de az is ciki, ha valakiben élete végéig ott van a betöltetlen űr a másik miatt.
Én azt javaslom, hogy üljetek le és beszéljétek át ő ezt mennyire gondolta komolyan és milyen opciók vannak. Ez nyilván előrébb visz, mint itt találgatni.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek. Egy tanácsom van: semmiképpen ne hallgass azokra, akik próbálnak győzködni, hogy nem is akkora szívás az anyaság és tedd meg a férjedért. Baromság - egyedül TE tudod, hogy mit akarsz az életeddel, ne hagyd magad befolyásolni, mert annak nem lehet jó vége.
Amúgy ne érezd magad hibásnak, megállapodtatok valamiben és ennek tudatában házasodtál, a férjed nem tartja magát a megbeszéltekhez.
Értem azt, hogy a barátok kezdenek családot alapítani, és most ő is vágyat érez, de ugye tisztában van vele, hogy rengeteg munkával és lemondással is jár? Tényleg kész lenne erre?Mert sokan abba a hibába esnek, hogy csak azt irigylik amit külső szemlélőként látnak,de nem tudják hogy otthon a négy fal között ez mekkora meló.
Ha ezzel tisztában van, és kitart a jelenlegi véleménye mellett, akkor sajnos nem sok esély van a közös jövőre.
Én sem azt értettem ez alatt,hogy vállalja be a gyereket,de gyerekesként azt olvasni hogy ez borzalmas kín hát mosolyogtató, mert míg ez rá lehet hogy igaz lenne,de sajnos be kell latnia lehet hogy férje már készen áll rá nem úgy mint 6 éve. Igen becsapott saját magát is q szerelem miatt és nem jó dolog 6 évet így kidobni az ablakon de az ember 7 évente változik. Ahogy régen utáltam a véres hurkát most meg imádom úgy sajnos ez a gyerekvallalas téma is változhat. Kérdezőnek szíve joga nem vállalni,de sajnos ha a férje 1 év múlva sem változik akkor bizony válnak és családot fog alapítani szerelem ide vagy oda.
Mondom ezt úgy hogy 20-on évesen utáltam a gyerekeket, 35 évesen meg rájöttem mégis kell.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!