Kiégtem teljesen. Tehát az internetbe menekülök, örülök ha elmegy, utálom ha mindketten otthon vagyunk. Ha otthon vagyok nem várom hogy hazaerjen, ha elmegy otthonról otthon akarok lenni. Ez kiégést jelent? Nålatok volt ilyen? Mit csináltatok?

Én is így élek, tavaly ősz óta. Múlt héten beteg volt, itthon volt állandóan. Nehezen viseltem. Fáradt voltam tőle. Nem az ápolásba fáradtam bele, hanem a jelenlétébe.

Elmondtam neki, hogy mi bánt, de ő nem lát problémát a kapcsolatunkba, ő elégedett. Mondta , hogy semmit se változtatna meg bennem.

Mivel csak nekem nem jó így nekem kellene elmenni, de nincs hová. A házunk közös, albérletet fizetni a fizumból nehéz lenne, a szülőiház messze van.

Most jobban fizető munkát keresek, hogy meg tudjak élni nélküle is.

Van gyerekünk is.

Hasonló szituáció volt, szerencsére még nem házasodtunk össze, és a gyerek helyett csak egy macsek volt.

Leléptem. Nem igazán volt hova, de valahogy sikerült megoldani, most egyenesben vagyok :)

Ha ennyire fáraszt válj el.

Jobb lesz neked is.

Nekem azokkal van ilyen érzésem akik dirigálnak zaklatnak. Vagy pl mint vendégségben rokonoknál hogy az se mindegy nekik jóformán, hogy hova ülök le melyik pohárbol iszok meg stb. Én is kiégek ilyenektől de otthon kipihenem.

Ha vmelyik párom ilyen tipus ha nála vagyunk nem lehetek önmagam, azzal én mégcsak össze sem költözök.