A nő dolga a házimunka? Azért nő? Miért kell egy férfinak naponta kétszer főtt étel?

Kár, hogy reggelire még nem kívánja az urad a friss főtt ételt Akkor napi háromszor is fozhetnel, háromfélét

Hogy te ezért vagy nő? Bejarononek hívják akire az úr gondol Fizessen egyet vagy főzzön ő Esetleg a kedves mama

Csak a "szokásos" sztori.

Mert hát az elején nagy problémák nem voltak vele. Oké, de, voltak, de bizakodó az ember, "nem vagyok annyira boldogtalan", meg "lehet, hogy jobb lesz", stb.

Nem, nem lesz jobb.

Aztán hiába vannak intő jelek, hogy talán ezt nem kéne folytatni, ennek ellenére csak bevállalják a gyereket. Hogy aztán még nehezebb legyen különválni, és még inkább a házicseléd szerep jusson a nőre.

Innentől pedig már jön a lavina. Újabb gyerekek, anyagi függés, egzisztenciális függés. És ott van az ember, hogy elszúrta az életét, holott már a legelején látni lehetett, hogy mennyi minden sántít.

"Sajnos az anyósom is így gondolkodik nő létére"

A rabszolgaság korában is voltak rabszolgák, akik helyeselték a rendszert. Nem azért, mert annyira tetszett volna nekik, hanem mert ezt sulykolták beléjük.

Én egyébként ezért vagyok azon az elven, hogy már az ismerkedéskor ki kell szelektálni azokat, akiknek az értékrendje összeegyeztethetetlen a miénkkel. Én (F) egy éve vagyok kapcsolatban. Már a legelején megbeszéltük ezeket a dolgokat. Szerencsére nálunk teljes az összhang, értékrend, világnézet, és hozzáálás szempontjából is. De ha alapvető kérdésekben nem egyeztünk volna, butaság lett volna folytatni. Hiszen ez olyan dolog, amin nem szokott az ember csak úgy változtatni. Ha valakit kisgyerek kora óta arra nevelnek, hogy a nő az egy másodrendű cseléd, és ő maga sem akarja ezt másként gondolni, annak felnőttként garantáltan nem fog megváltozni a véleménye.

"Azt meg nem tehetem meg, hogy nem főzök, mert nincsen pénzünk ételt rendelni, szendvicseken meg nem lehet a hét minden napján élni."

Frászt nem.

Azért nem az '50-es években vagyunk. Sok olyan étel van már, aminek az elkészítése nem több óra. Én 4 évig kollégista voltam. Ne kerteljünk, az az időszak nem arról volt híres, hogy napi kétszer klasszikus értelemben vett főtt ételt ettünk volna. Egy instant leves 10 perc alatt megvan. Egy melegszendvics szintén nem nagy kunszt. Lehet kapni gyorsfagyasztott fasírtot, hasábburgonyát, különböző hal- és húskészítményeket. Azért a szendvics, és a 2 óra főzés között van bőven átmenet.

Ja, hogy ez nem tetszik neki?

Akkor csinálja ő.

Egyébként miért van az, hogy akik ezt a középkori értékrendet vallják, azok általában csak a nőre nézve érzik azt kötelezőnek? Az a része hol marad, hogy akkor a férfi meg tartsa el a családját, és dolgozzon keményen? Követelőzni, meg fenyegetőzni azt persze nagyon tudnak.

"Önmagamért még soha senki nem szeretett"

Tekintve, hogy sok viszonyítási alapod nincs is... Nem tudom, hogy előtte hány barátod volt, de tekintve, de onnantól, hogy összeálltál ezzel a barommal, mégis ki lett volna, akitől érezted volna a szerelmet és megbecsülést?

"már sajnálom, hogy egyáltalán belekezdtem valaha is párkapcsolatba"

Nem ezt kell sajnálni. Azt kell sajnálni, hogy vele kezdtél bele. Hidd el, vannak bőven olyan férfiak, akik társként tekintenek a barátnőjükre/feleségükre. Sajnos rajtad ez már nem segít, de örök alapelv: aki nem tisztel, azzal tilos folytatni. Akkor is, ha mondjuk jól néz ki, vagy jó az ágyban.

"Higgyétek el, már rég megtettem volna, de egyszerűen nem bírok egy albérletet kifizetni, plusz még eltartani kettőnket."

Nekem nem kell ezt elmagyarázni. Ilyen árak mellett? Gondolom, máshová, rokonokhoz meg nem tudnál menni. Ez esetben egy lehetőség van: több pénzt kell keresni. Mielőtt még meg akarnátok lincselni, tudom, hogy ez nem így megy, hogy gondolok egyet, aztán másnap már millióim lesznek. De meg kel próbálni lépéseket tenni afelé, hogy jobban állj anyagilag. Felmérni a lehetőségeiedt, és annak megfelelően próbálkozni.

"A megosztott bánat fél bánat, ahogy a mondás tartja."

És emellett nulla megoldás. Ez csak amolyan rövid ideig tartó tüneti kezelés. Kipanaszkodtad magad, megkönnyebbültél, aztán mehetsz vissza a sz..rba.

"Nem vagyok feminista"

Pedig ha az lennél, minden bizonnyal most normálisabb életed lenne.

A felháborodott hangnemből nekem az jött le, hogy te (sem) tudod, hogy mi a fenét is jelent a feminizmus. Nem, nem azt, amivel a befásult nőgyűlölők dobálóznak.

"A feminizmus olyan társadalomkritikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális téren történő megvalósítása."

Ennyi. Tehát mondjuk az, hogy kapcsolaton/házasságon belül te ne csak egy konyhai robotgépnek legyél tekintve.

Nekem a barátnőm, bár ő nem mondja ki, de feminista. És ezt úgy gondolom, hogy így van jól. Egyenrangú félnek tekintjük egymást, egyenlő jogokkal. A feladatokban pedig aszerint osztozunk, hogy az mindkettőnknek optimális legyen.

Még egy apró gondolat.

Állandóan elhangzik érvként, hogy "őt így nevelték". Nos, azért azt is hozzátenném, hogy (ideális esetben) az ember képes az önálló gondolkodásra. Nem kéne 50 évesen mindent arra kenni, hogy mit látott otthon. Ez nem mentség.

Jól olvasva, a gyermekedre is főzől, a nulladik napon, 1,2-re,és a nulladik este egy adaggal elfogy belőle, hát főzz egy adaggal többet, arra a kettő napra!

Gyanús, hogy nem ez a Te problémád.

20 éve ebben élsz. Most vagy beleállsz ebbe, és mostantól nem csinálod/ úgy csinálod, ahogy neked jó. Pl. ha a férjed megeszi és elfogy, akkor másnap nem jut neki, oldja meg.

B verzió, kerülöd a konfliktust és egy-két adaggal többet főzöl.

(De ha 20 éve ez megy, és eddig tűrted/megoldottad, akkor neked ez egy elfogadható helyzet. Ami nem baj, majd ha nem lesz elfogadható, akkor ténylegesen teszel is ellene)

#37: Nem, nem fog tenni ellene. Nem mer. Inkább beletörődik, és így él majd élete végéig.

Ami ha belegondolunk, elképesztően szomorú. Gyakorlatilag elszúrta az egész életét.

#38

Dehogynem tesz. Most is tett. Kiírta ide a problémát, a következő időszakban is ez lesz. A sajnáló válaszokból erőt merít a következő kérdéshez. Az nem számít, hogy ettől otthon semmi sem változik, de neki ennyi is elég, hogy tovább tűrje a megalázó viselkedést mártírkodva. Mindig mondom, hogy vannak akiken nem lehet segíteni és nem is érdemes.